A Kossuth-díjas színésznő kis szatyorral érkezik, és elárulja, a csomag különleges kincset rejt: Gáspár Gergő kedvenc sültpaprikáját, és hozzá friss fokhagymát. Ugyan a fia már jó ideje kirepült a pomázi házból, az édesanyja gondoskodása egy életre szól. „Persze sokkal finomabban kell előadnom, mint annak idején, mert ha elragadtatom magam, rögtön rám szól, hogy: anya, elég már a szenti-mentiből. Pontosan tudom, hogy ma is így lesz” – meséli nevetve Bánsági Ildikó. „Kiskoromban nagyon anyás voltam, emlékszem, hányszor kapaszkodtam a lábába, amikor indult a színházba dolgozni – idézi fel az emlékeket Gáspár Gergő. – Esténként nagyon hiányzott, aztán másnap rám öntötte minden szeretetét, és én lubickoltam benne. Bármi problémánk volt, anyát sosem láttam rosszkedvűnek. Még akkor sem, amikor rettentően idegesítő, irritáló kamasz voltam, aki sportot űzött az egyes osztályzatok gyűjtéséből.” „Az iskolás időszakot nagyon megszenvedtük – veszi át a szót Ildikó.
Folytatás a Meglepetés magazinban!
