A karácsony, amellett, hogy a család egyik legszebb ünnepe, sok helyen konfliktusforrás is. Hiszen minden generáció máshogy ünnepel. Az idősek még ragaszkodnak a konyhai sürgés-forgáshoz, a hagyományos karácsonyi ételekhez, a nagytakarításhoz, az ajándékozáshoz.
A fiatalabbak viszont inkább modernebb, egészségesebb fogásokat tennének az asztalra. Sőt vannak, akik készen veszik, rendelik a menüt. Van család, ahol előre megegyeznek az ajándékok mellőzésében. Vagy karácsonykor elutaznak egy wellness-szállodába, esetleg külföldre, teljesen maguk mögött hagyva a készülődéssel járó feladatokat.
Mások azért sírják vissza az egykori karácsonyok meghittségét, mert úgy érzik, elüzletiesedett, a vásárlásról szól az ünnep ahelyett, hogy az együttlét lenne a középpontjában. Sokan egyenesen azt állítják: a mai fiatalok nem tudnak már ünnepelni.
Ennek azonban ellentmond, hogy az ifjabb generációk körében számos olyan ünnep jelent meg, aminek a megtartása régen ismeretlen volt. Begyűrűzött hozzánk a halloween, a Valentin-nap, megjelent a babaköszöntő buli, az óvodai ballagás. Ezekkel viszont az idősebbek nem igazán tudnak mit kezdeni. Van, aki elutasítja a halloweeni szokásokat, mások felesleges rongyrázásnak érzik a kisbabák, óvodások ünneplését. Össze lehet valahogyan fésülni a különböző szempontokat?
A szertartás összeköt
„Az ünnep nagyon erős identitásképző, közösségépítő eszköz – mondja Lőwy-Korponay Bereniké szociológus, életvezetési tanácsadó. – Kapcsolatot teremt a gyökereinkkel, az őseinkkel és egymással. Amikor azonban a hagyományok, a rítusok helyét átveszik az anyagias szempontok, a vásárlási láz, épp ez az identitásképző jelleg vész el belőle. Ebben tehát igaza van annak, aki a karácsony előtt az üzletközpontokban tülekedő emberekre panaszkodik.”
Szakértőnk azonban azt is elismeri, hogy generációról generációra módosulnak a szokások. Mindenki mást hoz magával a saját gyermekkorából. És máshogy alkalmazkodik a gyorsan átalakuló világhoz. Az idősek még a régi szertartásossággal karácsonyoznak, nekik természetes, hogy a család együtt ül a roskadásig terített asztal mellett.
A negyvenes-ötvenes generáció már kevésbé feladatorientált. Szívesebben pihenne, a fiatalabbak pedig sokszor nem is igazán értik, miért kell napokig sütni-főzni, takarítani az ünnep előtt.
Ők azok is, akik nyugodt szívvel elmennek a barátaikkal szórakozni karácsony másnapján. Ráadásul a fiatalabb generációk egyre több tagja él külföldön: ha megérkeznek vendégségbe, magukkal hozzák a nagyszülők számára esetleg teljesen idegen viselkedésmintákat.
Őszintén meglátni egymást
„Fontos, hogy az ünnep mögött lássuk meg az embert. Beszéljünk nyíltan arról, kinek miért fontos az a bizonyos szokás, amelyhez ragaszkodik” – tanácsolja Lőwy-Korponay Bereniké. Ehhez persze önmagunkkal is őszintének kell lennünk: tényleg örömmel sütjük meg a nyolcadik süteményt is, vagy valójában csak elvárjuk magunktól? Ha az utóbbi a válasz, akkor lehet, hogy kevesebb is elég?
A szociológus azt vallja: egyáltalán nem baj, ha egy család időről időre személyre szabja a hagyományait. Ha képesek vagyunk érdeklődően, valóban odafigyelve kommunikálni erről, kiderülhet, mi az, ami minden résztvevőnek a legnagyobb örömet okozná. Önmagában semmi gond sincs azzal sem, ha egy család elutazik az ünnepekre – amennyiben ez mindenkinek kikapcsolódást jelent.
Talán az idősebb generáció számára is csak az első pillanatban lenne mindez szokatlan, utána pedig az emlékezetesen jó karácsonyok között emlegetnék. De ha otthon ünnepelünk, akkor is meg lehet beszélni, kinek mi a legjobb. Aki vegetáriánus, attól ne várjuk el, hogy húst egyen a kedvünkért.
Meglephetjük egy zöldséges fogással, de arra is megkérhetjük, hogy kóstoltassa meg a kedvencét a családdal. Amiről viszont kiderül, hogy már senkinek nem öröm, és inkább csak az elvárás vezérli, attól bátran váljunk meg. Nem érdemes olyasmihez ragaszkodni, ami a mi családunk életében már idejétmúlt.
„Igazán jól ünnepelni azokkal az emberekkel lehet, akik őszintén tudnak beszélni egymással, hiszen ezek a beszélgetések csak a valódi összetartozás talaján alakulhatnak ki” – mondja a szakértő.
Nyitottan és örömmel
Ugyanez a helyzet a korábban ismeretlen, újszerű, esetleg idegenből érkezett ünnepekkel is. „Valójában bármit, akár egy apró, hétköznapi sikert is meg lehet ünnepelni, és semmit sem kötelező kritika nélkül átvenni” – fejti ki Lőwy-Korponay Bereniké. Teljesen érthető például, ha valaki a keresztény értékrendje miatt nem vesz részt a halloween ünneplésében, vagy nem szeretné megtartani a Valentin-napot.
Ha azonban képesek vagyunk valamilyen pozitív üzenetet felfedezni az újabb keletű ünnepekben, akkor akár nyitottak is lehetünk rájuk. Miért ne költhetnénk el például Valentin-napkor egy finom vacsorát a házastársunkkal, akivel esetleg már évtizedek kötnek össze? Miért ne örülhetnénk annak, ha az unokánk átlép az óvodából az iskolába? Miért ne jöhetnénk össze boldogan egy kisbaba küszöbön álló érkezését köszönteni? A lényeg az együttlét, a lelki tartalom, a szeretet – vagyis az, hogy ne csak az újabb vásárlási, ajándékozási elvárást lássuk az egészben.
Fotó: Adobestock