A Jászai Mari-díjas színész 1930-ban született Budapesten, de hatéves koráig Ausztriában élt, majd a Karcagon élő nagyszüleihez került. A színész sokáig csak németül tudott megszólalni, tizenegy éves korára tanult meg magyarul.
A gimnáziumot Karcagon végezte el, majd érettségi után kiderült, hogy nem tanulhat tovább, mert az Ausztriában élő szülei miatt osztályidegennek számított. Disszidálni próbált, de elfogták a határon, és börtönbe zárták, ahol többször kegyetlenül megverték, megkínozták, ütötték, rúgták, olykor ok nélkül, máskor például egy titokban készített Jézus-rajz miatt – írta az Újságmúzeum.
Vasúti munkásból lett színész
Miután kiszabadult, pályamunkásként dogozott a vasútnál, majd kubikosként egy téglagyárban, később javult a helyzete, munkát kapott egy kórházban, ahol már irodavezetőként alkalmazták. S közben hogy embernek érezze magát, verseket olvasott. Több mint hatszáz költeményt tudott kívülről!
1951-ben jelentkezett a színművészetire, ahol olyan tanárok vették a szárnyai alá, mint Várkonyi Zoltán és Sulyok Mária. Négy évvel később, diplomával a zsebében új élet kezdődött számára. Leszerződtette a Magyar Néphadsereg Színháza – a későbbi Vígszínház – játszott a Jókai Színházban, Szolnokon, a József Attila Színházban, ahol 18 esztendőt töltött a színház vezető színészeként. Majd 1982-től a Vidám Színpadon dolgozott tovább.
Komédiás volt kiírva az ajtajára is
Egy nyilatkozatában kijelentette:
„Mindent, amit elértem, magamnak köszönhetem, nem állt mögöttem sem párt, sem szakszervezet, klikkekhez sem tartoztam soha.”
Direktortól szerepet, fizetésemelést sosem kért, egyvalamit azonban igen: minden darabban benne akart lenni. Horváth Gyula komédiásnak hívta magát, ez állt a névjegyén, sőt a lakása ajtaján is.
A sors pedig kárpótolta a korábbi szenvedéseit, játszhatott Karinthy, Molnár Ferenc, és Shakespeare darabban is, és magára ölthette a legszeretettebb karakterét, Katz lelkészt a Svejkben. A pályán töltött 55 éve alatt száznál is több színpadi és filmszerep (Bors, Régi idők mozija, Beszterce ostroma) jutott neki.
A legtöbben mégis a Szomszédok című teleregény Gyulájaként emlékeznek rá, aki Etus mecénásaként rendszeres vásárolásaival támogatta a sorozatbeli keramikust.
A szerepei mellett a hangja is sokaknak ismerősen csenghet, hiszen ő szólaltatta meg a Süsü egyik zsoldosát, később pedig a Torzonborz királyát. De az ő hangján szólalt meg Pedro a Macskafogóban, és Hápogi a Kukori és Kotkodában is.
Ritkán nyilatkozott, a sajtó sem csinált belőle sztárt, ő pedig beletörődött ebbe. Élete utolsó éveiben visszavonultan élt, vidéken, se a színpadon, se filmekben nem lehetett látni.
Egy ideig évente kétszer – március 15-én és október 23-án – pártrendezvényeken szavalt, 2005-ben, a halála előtt nem sokkal pedig megjelent az „Én a komédiát lejátsztam” című kötete. A komédiás 2005-ben, 75 esztendős korában hunyt el, Kápolnásnyéken.
