A mai világban szinte állandó ingeráradat vesz körül minket. Telefon, zene, beszélgetések, zaj: szinte természetes, hogy mindig történik valami.
Amikor ez hirtelen megszűnik, az agyad gyakorta nem tud mit kezdeni a helyzettel. A csend ugyanis nem üresség, sokkal inkább egy tükör, ami visszaveri a gondolataidat.
Michele Leno klinikai pszichológus szerint a csend gyakran azért vált ki szorongást, mert ilyenkor nincs mibe kapaszkodni kívülről.
„A csend gyakran felerősíti a túlgondolást és a bizonytalanságot, mert semmi nem vonja el a figyelmet a belső folyamatokról”
– magyarázta a pszichológus a Psychology Today folyóiratban megjelent írásában.
Tehát amikor megállsz, megpihensz, nem csinálsz semmit, hirtelen meghallod azt is, amit eddig elhallgattattál magadban.
A folyamatos pörgés sokszor menekülés
Ha úgy érzed, mindig csinálnod kell valamit, annak oka gyakran nem az, hogy mennyire vagy hatékony vagy produktív, inkább az, hogy nem akarsz egyedül maradni a gondolataiddal.
A pszichológiában ezt elkerülő működésnek hívják: igyekszel kitölteni minden üres időt, hogy ne kelljen szembenézni a feszültséggel, a bizonytalansággal vagy a kimondatlan kérdésekkel.
Annie Wright családterapeuta szerint az, ha valaki folyamatosan keresi a tennivalókat, akár túlzó módon is hajszolja az elfoglaltságokat, sokaknál valójában érzelmi védekezés.
„A folyamatos elfoglaltság gyakran érzelmi páncélként működik, amely mögött a kellemetlen érzések rejtve maradnak”
– fogalmazott Annie Wright a Psychology Today-nek.
Az ilyen emberek gyakran szembesülnek azzal a furcsa érzéssel is, hogy amikor végre pihenhetnének, az mégsem megy. Inkább keresnek valamit, amit muszáj megcsinálni.
Még többet olvasnál a lélek sötét bugyrairól? Ez is érdekelhet!
Nem a tétlenséget nem bírod
Sokan azt mondják erre, nem tudnak csak úgy tétlenül ülni, ám a valóság inkább az, hogy nem a semmittevés zavarja öket, hanem az, amit ilyenkor érznek.
Ilyenek lehetnek például
- az elhalasztott döntések, és az azok miatti szorongás,
- a ki nem mondott érzéseket való rágódás,
- a bizonytalanság a jövővel kapcsolatban,
- vagy egyszerűen csak a saját belső párbeszéded.
A csend ezeket felerősíti, és ha ehhez nem szoktál hozzá, ijesztő lehet. Amikor nincs inger, üresnek érezheted a napot, sőt, saját magadat is. Ez viszont nem valódi üresség, hanem inkább az önmagaddal való kapcsolat hiánya.
Bár elsőre kellemetlen, a csend sokszor fontos üzenetet hordoz. A pszichológusok szerint ilyenkor aktiválódik az agy úgynevezett „alapműködési rendszere”, ami elindítja az önreflexiót, a mélyebb gondolkodást és az érzelmi feldolgozást is.
Vagyis pontosan az történik, amire a mindennapi rohanás közben nincs időd.
Mit kezdj a csenddel és a zajos gondolatokkal a fejedben?
Nem kell megváltoznod, hiszen nem az a cél, hogy egyik napról a másikra szeresd a csendet és békésen üldögélj tétlenül órákig. Inkább azt kellene tudnod elérni, hogy ne menekülj előle automatikusan.
Kezdheted kis lépésekkel, például napi 5 perc csenddel telefon nélkül, egy sétával zene nélkül vagy csak annyival, hogy nem kapcsolsz be semmit rögtön, amikor éppen üresjáratod lenne.
Először furcsa lesz, de aztán egyre kevésbé.
