Áprilisban ünnepelte 25. házassági évfordulóját Varga Izabella és férje, Lendvai Zoltán rendező. Az ezüstlakodalom egy több mint három évtizedes, közösen megélt történetet zárt körbe – olyat, amelyet szeretet, kitartás, humor és számtalan közös élmény formált.
Hogy pontosan mikor találkoztak először, máig nem egyértelmű – írta a Story magazin.
Másként emlékeznek a kezdetekre
„Ő akkoriban a veszprémi színházban rendezett, és páran lejöttek megnézni Zalaegerszegre egy darabot, amiben narancssárga overallban táncoltam.
Ő úgy emlékszik, hogy akkor bemutattak egymásnak, beszélgettünk is, de nem így van, csak ő látott, én őt nem.”
Az igazi közeledés egy egészen hétköznapi helyzetben történt
„A kecskeméti színházhoz kerültünk mindketten, mondhatjuk, hogy munkahelyi barátok voltunk. Beszélgettünk olykor, majd egy házibuliban csúnyán kifutott a tej, én meg elkezdtem sikálni a tűzhelyet. Zoli odajött segíteni, és úgy három órán át tisztogattuk a tűzhelyet. Sosem volt fényesebb! Talán itt kezdődött. Azon a nyáron a társulattal Kapolcson léptünk fel, Zoli is jött, ezután én hazautaztam a Vajdaságba a szüleimhez.
Egyszer csak Zoli üzent, hogy jön hozzám, várjam a busznál. Ott, a megállóban csókolóztunk először, itt kezdődött a szerelmünk.”
Azonnal kiderült, együtt szeretnének élni
Bár egyikük sem élt korábban együtt senkivel, hamar összeköltöztek egy kecskeméti garzonban, és együtt építették fel az életüket.
„Az a kisbetűs szerelem volt, ez a mostani a nagybetűs, működő, kielégítő szerelem.”
Kapcsolatuk tudatos építkezés eredménye.
„A házasságunk olyan, mint a kertünk, folyamatosan építjük, szépítjük.”
Az út azonban nem volt akadálymentes. A házasságkötéssel éveket vártak egy mély bizonytalanság miatt.
„Az én családomban kétféle nő él: az egyik azonnal teherbe esik, a másik rettenetesen nehezen, vagy nem is képes rá. Én nem tudtam, hova tartozom, így eldöntöttem, amíg nem leszek várandós, férjhez sem megyek. Nem akartam tönkretenni Zoli életét…
Nem mentem volna hozzá, és ma minden bizonnyal nem lennénk együtt, ha nem tudok teherbe esni.”
Végül megszületett Anna, majd hét évvel később Sári.
Terveznek, dolgoznak rajta, megvalósítják
A közös jövőt mindig együtt tervezték.
„Hogy nem hagytuk ellaposodni, mindig építkeztünk… Hat évig kis garzonban éltünk, aztán… jött Anna, Budapestre költöztünk, jött Sári, vidékre költöztünk… Mindig együtt terveztünk, ezeket együtt valósítottuk meg… És mi minden szakaszt kiélveztünk, ráadásul jól időzítettük a dolgokat, ez a titok.”
A hosszú házasság egyik legnagyobb próbatétele a sok külön töltött idő volt, hiszen Zoltán gyakran dolgozott távol.
„Kétlaki életet élünk, ezt nem tudom megszokni.”
Mégis éppen ez erősítette meg bennük, mennyire fontosak a közösen megélt hétköznapi pillanatok: egy rendbe tett kert, egy pohár bor a teraszon, egy nyugodt beszélgetés.
Történetük azt mutatja, hogy egy tartós kapcsolat nem magától működik: gondozni kell, mint egy kertet. Huszonöt év után pedig náluk ez a kert még mindig él és virágzik.
Még több titkot olvashatsz Varga Izáék házasságáról az eheti Story magazinban. Keresd az újságárusoknál!
