Vannak emberek, akik akkor sem kérnek segítséget, amikor nyilvánvalóan szükségük lenne rá. Inkább mindent egyedül próbálnak megoldani, túlóráznak, kimerülnek, vagy csendben szenvednek, csak nehogy másokra támaszkodjanak.
Kívülről ezt sokan erősségnek látják. A pszichológusok szerint azonban gyakran nem a függetlenségről, hanem sokkal inkább szól, hogy nem akarják, hogy mások sebezhetőnek lássák.
Úgy érzed, mindent egyedül kell megoldanod
Ha nehezen kérsz segítséget, valószínűleg jól ismered azokat a gondolatokat, hogy „majd megoldom én”, „nem akarok a terhére lenni senkinek” vagy „biztos van nálam fontosabb dolga”.
Ilyenkor a segítségkérés nem egyszerű kérésnek tűnik, hanem kellemetlen kiszolgáltatottságnak. Mintha azzal, hogy támogatásra van szükséged, beismernél valamilyen gyengeséget.
Gyerekkori minta is állhat mögötte
Sok ember olyan környezetben nő fel, ahol a függetlenséget különösen nagyra értékelik. Ha te is ilyen környezetben voltál gyerek, lehet, hogy gyakran hallottad a következő mondatokat: „oldd meg egyedül”, „légy erős”, vagy azt tapasztaltad meg, hogy a szükségleteid nem mindig találtak meghallgatásra.
Felnőttként emiatt könnyen kialakulhat az a hit, hogy csak akkor vagy értékes, ha önállóan boldogulsz. A segítségkérés ilyenkor nem természetes emberi szükségletnek, hanem kudarcnak tűnik.
Még többet olvasnál a lélek sötét bugyrairól? Ez is érdekelhet!
Félsz attól, hogy teher leszel
Ha nem mersz, vagy nem szeretsz segítséget kérni még akkor sem, amikor már nagy szükség lenne rá, akkor a háttérben gyakran az a meggyőződés húzódik meg, hogy másoknak kellemetlenséget okozol. Emiatt inkább hallgatsz a problémáidról, még akkor is, amikor a környezeted valószínűleg szívesen támogatna.
Kim Samuel, társadalomkutató, a McGill University kutatója, a The Power of Belonging szerzője szerint sokszor jóval nagyobb elutasítástól félünk, mint amekkora valójában várna ránk.
Samuel úgy véli, sokan azért nem kérnek segítséget, mert attól tartanak, hogy terhet jelentenek másoknak, vagy kevésbé kompetensnek látszanak. A kutatások ugyanakkor azt mutatják, hogy gyakran alábecsüljük mások segítőkészségét.
A túlzott önállóság kimerítő lehet
Az önállóság értékes tulajdonság, de amikor senkit sem engedsz közel magadhoz, könnyen magányossá válhatsz. A pszichológusok szerint az egészséges lelki működéshez nemcsak az tartozik hozzá, hogy képes vagy megállni a saját lábadon, hanem az is, hogy szükség esetén elfogadd mások támogatását.
Joan Rosenberg PhD, pszichológus, a UCLA oktatója és az érzelmi rugalmasság kutatója szerint valójában a segítségkérés nem a gyengeség, hanem az önismeret egyik jele lehet. A segítségkérés az érzelmi erő része. Ahhoz, hogy valaki segítséget kérjen, fel kell ismernie a saját szükségleteit és korlátait, valamint elég bátornak kell lennie ahhoz, hogy ezt fel is vállalja.
Nem kell mindent egyedül cipelned
Ha felnőttként is nehezen kérsz segítséget, az gyakran nem az erő jele, hanem egy régi védekezési mechanizmusé. Talán megtanultad, hogy csak magadra számíthatsz, de ez nem jelenti azt, hogy ma is így kell működnöd. Néha az a legnagyobb bátorság, ha kimondod:
„Most jól jönne egy kis segítség.”
