A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész gyerekként költő szeretett volna lenni, vagy orvos, esetleg mérnök, illetve tanár. Színész semmiképpen nem. A színiakadémiai felvételire is úgy ment el, hogy korábban csak ötször volt színházban – írta az ujsagmuzeum.hu.
Nehéz gyermekkora volt
Kisgyerekként Vas megyei családi vendéglőjükben segített, hordta a poharakat, terítette az asztalokat. Miután a vendéglő tönkrement, édesapjuk főpincér lett egy kávéházban, majd egy balszerencse miatt a család minden megtakarítását elveszítette.
Szűkösen éltek. De még nagyobb veszteség volt, testvérének az elvesztése, aki nagyon korán meghalt egy súlyos betegség miatt. Később született meg a húga és az öccse, Sinkó László, aki szintén színész lett. Az élete következő meghatározó pillanata volt, amikor felvették az Árpád gimnáziumba, ahol beállt a cserkészek közé.
Elmondása szerint az itt töltött idő formálta a személyiségét: erkölcsösségre, hazafiságra, bajtársiasságra, nevelte, megismerkedett a természetjárás szépségeivel, a környezetismerettel. A hittanára is nagy befolyással volt rá, még a papi pályán is elgondolkodott.
Közben kitört a II. világháború, és kamaszként tankcsapdát, lövészárkot, géppuskafészket ásott, sokszor napi tíz kilométert gyalogolt a hidegben. A színészt kényszermunkára is ítélték, de utolsó pillanatban sikerült a vonatról megszöknie. A háború után befejezhette a gimnáziumot, és elvégezte a Színművészeti Főiskolát is.
Dobó István és Törpapa
Ismertséget a Madách Imre: Mózes című színdarabban nyújtott alakításával szerzett, amelyben 22 éven át, több mint hétszázszor játszotta el a főszerepet. A filmes világban is nagy alakítások fűződnek a nevéhez: játszott a Tizedes meg a többiekben, az Egri csillagokban Dobó Istvánt formálta meg, és Törpapa is az ő hangján szólalt meg. Szerepeire mindig teljes odafigyeléssel készült, a Két félidő a pokolban című film kedvéért megtanult focizni, rengeteget edzett, a forgatásra hét kilótól is megszabadult.
Pályáját a történelem is befolyásolta
Sinkovits 1956-ban verseket szavalt a Petőfi-szobornál, amelyet felesége, Gombos Katalin és a gyermekei (Sinkovits-Vitay András és Sinkovits Mariann, akik szintén a színi pályát választották) is végignéztek.
A színész aktívan részt vett a forradalomban, többek között Darvas Ivánnal, Lukács Miklóssal, és Bessenyei Ferenccel megalakították a Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség Forradalmi Bizottságát.
A forradalmat követő megtorlás után a kádári hatalom felfüggesztette a bizottság működését, tagjai ellen pedig eljárást indítottak. Az államvédelem rendszeresen zaklatta, megfigyelte és kihallgatta a színészt.
„Mindenütt vallatták, faggatták, neveket akartak. Azt tudták, hogy ő maga nem bántott senkit sem, inkább nyugalomra intette a tömeget, mentette az embereket, beszélt hozzájuk”
– emlékezett vissza a felesége. Mindezért éveken át mellőzték a színészt, aki a családja megélhetése miatt 1958-ig műanyagjáték-öntőként dolgozott. Felesége pedig végig támogatta, mindenben.
„Sokan talán akkor tévednek, amikor azt hiszik, a szerelem a biztosítéka a jó házasságnak. Pedig nem minden szerelemnek kell házassággal végződnie. A házasság életszövetség. Több mint szerelem. A házasságba a szerelem boldogságát, örömét kell vinni, nem pedig együtt szenvedni”
– mesélte Sinkovits a házasságról.
Az utolsó napig dolgozott
A színész, akinél tüdőrákot diagnosztizáltak, 2001 januárjában, a halála előtt fél nappal még fellépett: a Nemzeti színpadán, Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjének Tudósát játszotta. De már csak segítséggel tudott a színpadról lejönni. Aznap, az otthonában érte a halál 72 éves korában.
