Van néhány színész, akinek a nevét talán már nem halljuk olyan gyakran, az arcukat mégis azonnal felismerjük. Bánhidi László közéjük tartozik. Elég egyetlen kép Matula bácsiról a Tüskevárból, és máris eszünkbe jut a nádas illata, a ladik lassú ringása és egy olyan világ, ahol még ráértek az emberek figyelni egymásra. Bánhidi nem egyszerűen egy szerepet játszott el: generációk számára testesítette meg a bölcs nagypapát, akit mindannyian szerettünk volna magunk mellett tudni.
Szatmárnémetitől a színpadig: véletlenül lett színész
Bánhidi László 1906. március 11-én született Szatmárnémetiben, a mai Románia területén. A különleges beszédstílus, az ízes hangsúlyozás és a természetes humor egész pályáján megmaradt védjegyének. A Magyar Elektronikus Könyvtárban és a Nemzeti Archívum visszaemlékezéseiben is felbukkan az a történet, amely szerint eredetileg nem is színésznek készült.
Teológiát tanult, és csupán egy ismerősét kísérte el a Színművészeti Akadémia felvételijére. A bizottság azonban azt hitte, ő is jelentkező. Beültették, elmondatott vele egy verset, majd közölték: felvették. Így indult egy több mint fél évszázados színészi pálya – írta az Újságmúzeum.
Pályája során számos vidéki és fővárosi társulatban játszott, a Bethlen téri Színháztól kezdve a Nemzeti Színházon át a Thália Színházig. Közel száz filmben szerepelt, mégis megmaradt szerény, visszahúzódó embernek.
A karakterszínész, akit mindenki szeretett
A színházi világ hamar felfigyelt a különleges karakterére. Egy legenda szerint Csortos Gyula egyszer visszautasított egy szerepet, majd a társulatban Bánhidira mutatott:
„Az a hegyes orrú kapja a szerepet!”
Bánhidi nem klasszikus szívtipró volt. Nem a külsejével, hanem a személyiségével hódított. Falusi embereket, halászokat, munkásokat, egyszerű hétköznapi figurákat alakított olyan hitelességgel, hogy a nézők sokszor elfelejtették: színészt látnak.
A Nemzeti Örökség Intézete szerint természetes humorával, sajátos hangsúlyozásával és kivételes szövegmondásával vált a magyar filmtörténet egyik legemlékezetesebb karakterszínészévé.
Tüskevár és Matula bácsi: egy szerep, amely halhatatlanná tette
Bár hosszú pályafutása során számtalan filmben szerepelt, örökre Matula bácsiként vonult be a köztudatba.
Az 1967-ben bemutatott Tüskevár Fekete István azonos című regényéből készült, és a mai napig a magyar ifjúsági filmek egyik legfontosabb alkotásának számít. A zsémbesnek tűnő, de végtelenül bölcs öreg pákászt Bánhidi olyan természetességgel alakította, hogy sokan úgy érezték: erre a szerepre született.
A Nemzeti Örökség Intézete is Matula bácsit említi legismertebb alakításaként, míg a PORT.hu filmadatbázisa szerint ez a szerep tette országosan ismertté.
Nem véletlen, hogy gyerekek százezrei álmodoztak arról, milyen lenne egy nyarat eltölteni Matulával a Kis-Balaton nádasában.
Ez is érdekelhet
A valóságban is Matulaként élt a Duna partján
A szerep és a valóság különös módon összefonódott.
Nyugdíjas korában halászati jogot kapott a Duna csepeli szakaszán, és megvásárolta egy öreg halász tanyáját. Ott töltötte szabadideje jelentős részét, csónakkal járta a vizet, horgászott, figyelte a madarakat.
Gyerekkori horgászszenvedélye egész életében elkísérte. Egyszer különösen szomorúan mesélte, hogy a szomszéd földön használt vegyszerek miatt elpusztultak a rigófiókák. Az apró történet jól mutatja, mennyire közel állt hozzá a természet.
Aki látta őt a Duna-parton, könnyen hihette, hogy Matula bácsi egyszerűen átköltözött a képernyőről a valóságba.
Család, szeretet és egy különleges tengerimalac
A legendás színész magánéletében is nyugodt, családszerető ember volt.
Feleségével, Erzsébettel élte le az életét, egy fia és egy lánya született. Lánya évtizedekkel később úgy emlékezett rá, mint gondoskodó édesapára, aki rendszeresen ott volt az iskolai eseményeken és sok időt töltött a gyermekeivel.
Idős korában különös barátságot kötött egy tengerimalaccal is. Annyira megszerette a kis állatot, hogy még az ágyába is beengedte. Nevetve jegyezte meg egyszer:
„Száz forintért is lehet szeretetet venni.”
Ennyibe került ugyanis a kedvence.
Konc bácsi, Bujtor-filmek és további emlékezetes szerepek
A Tüskevár mellett számos más kultikus alkotásban láthattuk.
Az Indul a bakterházban Konc bácsit játszotta, aki Regős Bendegúz egyik legfontosabb támasza volt. A későbbi generációk pedig a Keménykalap és krumpliorr, az Egri csillagok vagy éppen A Pogány Madonna szerepeiben is megismerhették.
Bujtor István különösen nagyra becsülte. Ezért idős korában is rendszeresen szerepet kapott a balatoni kalandfilmekben.
Kitüntetések nélkül távozott
Bánhidi László 1984. november 12-én hunyt el Budapesten, 78 éves korában.
Ami igazán megdöbbentő: a magyar színjátszás egyik legnépszerűbb és legnagyobb hatású karakterszínésze életében nem kapott jelentős állami művészeti kitüntetést. Sem Kossuth-díjat, sem más nagy elismerést.
A közönség azonban egészen másképp döntött.
Több mint negyven évvel a halála után is elég kimondani a nevét vagy felidézni Matula bácsi alakját, és azonnal ugyanaz az érzés tér vissza: a nyugodt nyári esték, a nádas zizegése és az a biztonság, amit csak egy igazi nagypapa tud adni.
Bánhidi Lászlót nem a díjak tették halhatatlanná. Hanem az, hogy még ma is családtagként gondol rá a fél ország.
