Kettejükből irigylésre méltó harmónia árad. Ha Dóri mozdul, vele együtt Béla is, ha összeakad a tekintetük, ezer és ezer üzenet cserél gazdát anélkül, hogy bármit is mondanának. Egyetlen pillantásból megértik egymást. Kapcsolatuk annak idején a jókora – 38 év – korkülönbség miatt óriási port kavart, de sokan azok közül, akik akkor homlokráncolva figyelték a nem mindennapi szerelem alakulását, mára elvált emberek lettek. Az idő az Ernyey házaspárt igazolta.
Tanácsokat kérnek tőlük
„Nem kürtöltem tele a világot tavaly azzal, hogy 80 éves lettem, mert ez bárkivel megtörténik, aki ilyen hosszú életet tudhat magáénak – mondja Ernyey Béla. – Ami azonban hatalmas dolog, hogy Dórival a kapcsolatunk idén 15 éves, és pontosan 60 éve, hogy először színpadra léptem. Belegondolni is elképesztő, milyen színes pályám, életem volt és van. Ez hatalmas szerencse. Amihez persze kurázsi is kellett. Amikor 1973-ban, magam mögött hagyva a Vígszínházat és egyébként egy nagyon sikeres, jól működő életet, úgy döntöttem, szerencsét próbálok külföldön, sokan bolondnak néztek. Aztán jöttek a forgatások, a sok német nyelvű film és tévés felkérés, melyekben jobbnál jobb szerepeket játszottam, a rengeteg munka, aminek köszönhetően 50 évesen azt mondhattam, mostantól szeretnék szellemi nyugdíjas lenni, és csak abban részt venni, ami igazi örömet okoz. Már akkor teljesnek éreztem a jó sorsomat, pedig nem is tudtam, hogy életem szerelme még előttem van.”
Béla 65 éves volt, amikor Dóri megérkezett az életébe. Azonnal nagy érzelmek lobbantak fel közöttük, és többé nem is tudták egymás nélkül elképzelni a mindennapjaikat. Biztosak voltak benne, hogy nem lesz könnyű a társadalmi hozzáálláson „keresztülverni” azt, ami köztük kialakult, de ők álltak elébe a kihívásnak.
„Az embereknek megvoltak az előítéleteik velünk kapcsolatban, de amikor személyesen találkoztak velünk, és megérezték, milyenek vagyunk, hogyan élünk, működünk együtt, elszégyellték magukat – folytatja Balaton Dóra. – A mi találkozásunk két életet imádó, kortalan lélek egymásra találása volt. Mára elfogadott minket a környezetünk, és nagyon jólesik, amikor tőlünk kérnek házassági tanácsokat.”
Mi a karcsúságuk titka?
A házaspár imád enni, de ez nem látszik rajtuk. A színész felesége szerint ez azért lehet, mert náluk a főétkezés mindig az ebéd, esténként pedig már csak egy-egy szelet sajtot és némi gyümölcsöt fogyasztanak. Emellett mindketten kerülik az alkoholt. Dóra évente egyszer-kétszer iszik koktélt, és Béla is csak nagyritkán csábul el a jóféle borok – egy Chablis vagy Sauvignon blanc – kísértésére. Ha ez megtörténik, akkor is megáll egy pohárnál.
Apró dolgokon nem vitatkoznak
A színművész a mai napig remek egészségnek örvend, és az évek alatt – felesége nagy örömére – mit sem veszített a sármjából.
Dóri szerint ennek titka egyrészt a génekben, másrészt az egészséges étkezésben rejlik. Harmadrészt pedig abban, hogy Béla szinte egyfolytában lelkesen dolgozik valamin. „Most fejeztem be a tizenegyedik könyvemet – árulja el. – Kivételesen nem regényt írok, ebben a kötetben azok az „egyperceseim” lesznek, melyek alapjául a több évtizedes jegyzeteim szolgálnak. Nagyon izgalmas volt magamban felfejteni, újra átélni ezeket a régi emlékeket. A munkafolyamatnak természetesen Dóri is részese volt. Ő az első számú kritikusom és a legelső olvasóm is. Nagyon adok a véleményére. Mióta együtt vagyunk, ami kikerül a kezem közül, az ő érdeme, sikere is.”
Ernyey Béla felesége úgy érzi, kapcsolatuk minden tekintetben egyenrangú. Mindketten határozott egyéniségek, de képesek elismerni, ha a másiknak van igaza.
„Talán különös, de nálunk megfér két dudás egy csárdában – nevet Dóri. – Például én is szeretek szerepelni, a középpontban lenni, de ösztönösen tudom, hogyan és mikor kell Bélának teret adnom. Figyelünk az egyensúlyra, így minden rendben van, és miután sohasem vitatkozunk, nagy botrányokról nem tudunk beszámolni. Kicsi dolgokon pedig egyáltalán nem perlekedünk. Például Béla soha nem szól bele abba, hogyan vezetek. Inkább kényelmesen hátradől, nézelődik, és élvezi az utazást.”
Ritkán vannak külön-külön
A pár közös szenvedélye az utazás és a gasztronómia. Ez előbbit a Covid-járvány igencsak megtépázta.
„Egy kimaradt járat miatt egyszer huszonnégy órán át ültünk a dohai nemzetközi reptéren, és az elég volt ahhoz, hogy elengedjük a túlságosan távoli úti célokat – meséli Béla. – Mivel kétlaki életet élünk Budapest és Ausztria között, szinte folyamatosan mozgásban vagyunk, a szabadidőnkben pedig bejárjuk a környező országokat. Annyi csodálatos hely van autóval elérhető távolságban! A válság kezdete óta igyekszünk úgy élni, hogy hozzájáruljunk a fenntartható világhoz. Ügyelünk arra, hogy a lehető legkevesebb szemetet termeljük, és már csak egy autót tartunk fenn. Rádöbbentünk: minek kettő, ha a nap 24 órájában együtt vagyunk? Közösek a programjaink, a barátaink, csak a legritkább esetben indulunk el külön-külön. Igyekszünk minden percet kiélvezni, ami csak megadatik.”
Dóri hozzáteszi: bármikor, bárhova elmehetne Béla nélkül, de nincs kedve, indíttatása. „Szívesen élünk meg együtt mindent, ami az életben fontos. Én valószínűleg érettebb lélek vagyok, fiatalabb koromban sem voltam kimaradós típus. Sokkal többre értékelem a jó beszélgetéseket, az utazást, a gasztronómiát. Nagyon szeretünk közösen ténykedni a konyhában, valósággal fürdőztünk abban, amikor a közös szakácskönyvünk készült. Képesek vagyunk egy esős szerda délután is különleges fogásokkal tarkított vasárnapi ebédet rendezni, a barátaink legnagyobb örömére. Örülünk, hogy lassan itt a jó idő, és birtokba vehetjük a kerti grillt is. Már az is fél nyaralás, ha a jó levegőn együtt sütögethetünk.”
Fotó: Bognár Bogi, privát
