Lélek

Az 5 legidegesítőbb kolléga: tuti, hogy a harmadikkal már mindenki találkozott

A sok napi probléma és feladat mellett biztosan az ön környezetében is vannak olyan emberek, akik miatt még stresszesebb az élet. Íme, a leggyakoribb típusok, és a megoldás, hogyan küzdhetünk ellenük.

1. Az egoista

Látszólag mindig kedves és segítőkész, azonban csak a saját érdekeit tartja szem előtt. Ha átvállal tőlünk egy feladatot, valószínűleg abban reménykedik, hogy valamilyen előnyhöz jut. Amikor mesélni szeretnénk neki a nyaralásunkról, biztosan közbevág, és a saját élményeit kezdi el mondani.

Hogyan küzdjünk ellene?
Ne legyen lelkiismeret-furdalásunk, nyugodtan vágjunk vissza, és mondjuk meg neki, hogy szeretnénk befejezni a mesélnivalónkat. Ha észreveszi magát, akkor a jövőben nem lesz többet ilyen gondunk. Ha nem, tartsuk meg vele szemben a három lépés távolságot, és csak olyan dolgokról beszéljünk vele, amiről muszáj. Tanuljunk meg nemet mondani, főleg, ha már kicsit gyanakszunk. Köszönjük meg a segítséget, de közöljük vele, mi is megbirkózunk a feladattal.

2. Az okoskodó

Ki ne ismerné ezt a típust? Önző, általában túlértékeli saját magát, nem lehet neki ellent mondani, mindig mindent jobban tud, és természetesen úgy gondolja, hogy pótolhatatlan.

Hogyan küzdjünk ellene?
Ha úgy érezzük, soha nem kapunk tőle elismerést, bármit csinálunk, nem tudunk a kedvére tenni, és esélyünk sincs arra, hogy nekünk legyen igazunk, akkor ne is erőlködjünk. Mivel az ilyen embernek egyáltalán nincs beleérzőképessége, nem szabad a kritikáját magunkra venni és megsértődni. Koncentráljunk a saját értékeinkre és tudásunkra. Végezzük saját belátásunk szerint a munkánkat, és ne hagyjuk magunkat megtéveszteni saját énképünket illetően. Próbáljunk meg sokat beszélgetni olyanokkal, akik helyesen értékelnek minket, és ne vegyük figyelembe az ilyen mindent jobban tudó emberek véleményét.

3. Az ötletgyilkos

Az ő levesében mindig van egy hajszál. Bármilyen ötletet vagy javaslatot mondunk neki, biztosan lesz valamilyen kifogása, ellenérve vagy kritikája. Mindig kétkedik és a legrosszabbat feltételezi. Még ha igazat is ad nekünk, a második mondata biztosan azzal fog kezdődni, hogy „de…”.

Hogyan küzdjünk ellene?
Az ilyen emberrel szemben mindig arra fecséreljük az energiánkat, hogy megpróbáljuk meggyőzni, a véleményét megváltoztatni vagy meglágyítani. De sajnos ez teljesen hiábavaló próbálkozás, így nem is érdemes belekezdeni. Fogadjuk el: esélyünk sincs megváltoztatni. Ne is menjünk bele semmilyen vitába, egyszerűen közöljük vele a tényeket olyan hangnemben és határozottsággal, hogy ideje se legyen ellenkezni. Ne figyeljünk a kifogásaira, hanem csináljunk mindent úgy, ahogy előre elterveztük.

4. A fecsegő

Mindenbe beleüti az orrát, mindenhez hozzá tud szólni. Annak ellenére, hogy látszólag érdekli, mit mondunk, tulajdonképpen egyáltalán nem törődik azzal, mi van velünk, vagy mit gondolunk. Ha megkérdezi, hogy vagyunk, legtöbbször meg sem várja, mit válaszolunk. Inkább valami más témára tereli a beszédet, hiszen valójában nem érdekeljük. Számára pusztán az a lényeg, hogy arról beszélhessen, amiről ő akar, és állandóan fitogtathassa a tudását.

Hogyan küzdjünk ellene?
A legfontosabb, hogy legyünk tisztában azzal, bármit csinál és mond, annak semmi köze hozzánk. Lehetünk vele jóban, mert biztosan sok érdekes dolgot tud, de ne nyíljunk meg neki túlságosan, mert csak csalódni fogunk. Néha nyugodtan mondjunk neki nemet, ha éppen nincs időnk vagy kedvünk, hogy a fecsegését végighallgassuk.

5. A behízelgő

Eleinte szinte észrevétlen, barátságos, kimondottan mindenhez és mindenkihez alkalmazkodó embernek látszik. Azonban később rájövünk, hogy mindig titkol valamit. Tulajdonképpen egy célja van, hogy mindig mindenben ő legyen a legjobb, a legtájékozottabb és legügyesebb. Ha például vége van egy értekezletnek, ő a végén még odamegy a főnökhöz, hogy feltegyen egy fontos kérdést. Az is jellemző rá, hogy a szerinte fontos embereknek behízelgi magát, kedveskedik, ajándékot visz.

Hogyan küzdjünk ellene?
A legfontosabb, hogy tudatosítsuk magunkban, az ilyen embert sem fogjuk tudni sosem megváltoztatni.
Aki ilyen mértékben foglalkozik mások jólétével és gondolataival, ennyire azt hiszi, hogy mások jóindulatától függ, annak nagy valószínűséggel igen gyenge lábakon áll az önértékelése! Emellett extrém módon vágyik a harmóniára. Nekünk viszont csak akkor lesz kevesebb negatív érzésünk ezzel kapcsolatban, ha kisebb jelentőséget – vagyis fontosságot – tulajdonítunk neki, nem értékeljük túl azt, amit csinál.

Fotó: shutterstock