Riportok

„Ez a házasság nem kaphat defektet”

A győri Sas Péter és vietnami felesége, Dong Linh tavaly augusztus 14-én, első házassági évfordulójukon indult el Győrből, hogy elkerékpározzon Vietnamba, Linh szülővárosába. Néhány napja érkeztek célállomásukra, 11 114 km-es biciklizés után.
Sas Péter, Dong Linh, riport, nászút

Linh és Péter a vietnami főiskolán való megismerkedésükkor mit sem sejtettek arról, hogy egyszer majd közel egy évig tartó nászútra mennek. Azt meg pláne nem, hogy mindezt nyeregre pattanva teszik meg. „Eleinte távkapcsolatban éltünk, aztán Magyarországon telepedtünk le. Úgy döntöttünk, újra útnak indulunk, picit jobban felfedezni a világot. Túl sok pénzünk nem volt rá, így esett a választás arra, hogy biciklivel vágjunk neki a 13 országot érintő túrának”– kezdi Péter történetüket. A multinál dolgozó Péter és az angolt tanító Linh felmondott a munkahelyén. Ingóságaikat eladták. „Először nem sokan támogatták az ötletünket. Amikor Linh szüleinek bejelentettük, hogy mire készülünk, egy hétig nem szóltak hozzá. Idővel aztán aggódás helyett elkezdték ők is a lehetőséget látni benne” – meséli Péter. Bár tudatosan készültek a kalandra, utólag belátják, egy ilyen hosszú biciklis túrára felkészülni nem lehet. Annyi váratlan pillanatban volt részük. Négyszer cseréltek bicikliláncot, nyolcszor kaptak defektet, többször is voltak betegek, az embert próbáló hegymenetekről nem beszélve, az időjárás pedig olykor kényszerpihenőre küldte őket. Papír alapú térképet nem vittek magukkal, telefonon lévő GPS-sel tájékozódtak. Amikor nem volt jel, csak mentek a megérzésük után.

Az iráni vendégszeretet

„A jobb napokon átlagosan napi 80-100 kilométert tettünk meg, de voltak szakaszok, ahol buszra, vonatra vagy repülőre kellett szállnunk – folytatja Linh. – Dubrovnikban nagy volt a forróság, erős a szél, napszúrást kaptam. Letámasztottam a biciklimet, leültem a földre, és azt mondtam: nekem ez nem tetszik, nem bírják a lábaim, én nem megyek tovább. Aztán a Péterrel való húszperces kellemes beszélgetés után továbbindultunk, hisz nem volt más választásunk.”

„Jó érzés volt Albániában biciklizés után megmártózni a tengerben. Görögországban viszont én lázasodtam be – mondja Péter. – Mint ahogy addig, kinéztünk egy barátságos kis házat. Bekopogtunk, és megkérdeztük a házigazdát, hogy felállíthatnánk e sátrunkat az udvarán. A válasz mindenhol az volt, hogy kérdezzük meg a szom-szédot. Kórházba kerültem a fertőzés miatt. Amikor újra erőre kaptam, alig vártuk, hogy elhagyjuk ezt az országot.”

A fiatal házaspár szerint Iránban voltak a legjószándékúbb emberek. A több hónapos tekerés után jólesett a vendégszeretet. „Egy biciklitúrázó sosem tudhatja, hogy aznap hol hajtja álomra a fejét. Egyik nap 5 csillagos szállodában, majd másik alkalommal egy szegény ember tehene mellett tudtunk aludni.”

Krumpliszsákokon tanítottak

„A karácsonyi időszak volt a legnehezebb. India elsőre nagyon vad volt. Délen kevés a turista, ott hiányzott legjobban a család, a hazai ízek. Olcsó szállodákban húztuk meg magunkat, és 100%-os páratartalomban kerekeztünk 80 napig, mégis tanulságos út volt. Szabálytalanul és gyorsan közlekednek mindenféle járművel. Félelmetes a biciklin, hangos dudaszó és káosz volt mindenütt. Amikor leszorítottak az útról, még mosolyogtak is rám.” Nepálban buddhista templomokban gyűjtöttek erőt a folytatáshoz. Linh szállásért cserében egy helyi iskolában tanított angolt. „A gyerekek osztályterme a kamrában volt. A földön, krumpliszsákok mellett tanultunk. Se lámpa, se pad, se íróeszköz” – magyarázza a fiatal feleség.

„Kínában lassan teltek a napok. Többnyire parkokban állítottuk fel a sátrunkat. Nem értették az emberek, hogy itt van egy ázsiai nő, és mégsem érti, amit mondanak neki. Így egyre hangosabban beszéltek hozzám, ami nyomasztó volt. A mindennapos eső is kedvünket szegte, még az esőkabátunk alá is befolyt a víz.”

Kórházban Kínában is

Kínában Linh került kórházba egy súlyos felső légúti betegséggel. A nyelvi nehézségek és a körülmények miatt nem csak a továbbindulás, hanem a gyógyulás is kérdéses volt. Talán a finom rizstészta vagy a kedves brit srác és kínai barátnőjének vendégszeretete segített a felépülésben, nem tudni, de a lényeg, hogy 13 nap betegeskedés után folytatni tudták útjukat. Az utolsó, vietnami szakasz már örömbiciklizés volt. Helyi újságok előre cikkeztek a házaspárról, így út menti szurkolók biztatták őket. Nem tagadják, életük legmeghatározóbb kalandja során hullottak a könnyek bőven. De igazán akkor, amikor Linh szüleihez értek.

Térkép az útvonalról

Győr—Horvátország—Bosznia-Hercegovina—Montenegró—Albánia-Görögország—Irán—Egyesült Arab Emirátusok—Srí Lanka—India—Nepál—Bangkok—Kína—Vietnam. Néhol repülőre szálltak.

Akciós előfizetési ajánlatunk

Video