Felmérések szerint a Facebookot a magyar lakosság kb. 90 százaléka ismeri, és a kétharmaduk legalább heti szinten használja is. Elsősorban a 25–35 év közöttiek platformja ez, de az 55 év fölötti felhasználók száma is meghaladja az 1 milliót. A dolog technikai részével ma már szinte mindenki tisztában van, vagy legalábbis dolgozik ezen, ám a biztonságos jelenlétről még mindig nem lehet eleget beszélni.
Technikai malőrből méreg
„Több közösségi oldalon fent vagyok, de óvatosan használom azokat – kezdi a 40 éves, kétgyermekes Anna. – Nem teszek fel képet a gyerekeimről, egyrészt elővigyázatosságból, másrészt azért, mert tudom, hogy az internet nem felejt. A most cukinak tűnő képek lehet, hogy egy-két év múlva kiborítják majd a gyereket. Hiszem, hogy joga van ahhoz, hogy eldöntse, mikor milyen képek jelennek meg róla – folytatja az édesanya. – Bár kezdetben néhány rokon nehezményezte ezt, mára talán mindenki elfogadta a döntésemet. Néhány hete azonban történt egy kisebb malőr. Messengeren küldtem az anyósomnak családi fotókat, ő pedig megosztotta őket a közösségi oldalán. Nagyon mérges lettem, de kiderült: nem is akarta megosztani, csak le akarta tölteni a képeket a gépére. Észre sem vette, hogy mindenki látja azokat. Azóta többször is segítettem neki ezzel kapcsolatban” – mondja Anna.
Gyerekrablást kiáltottak – tényként kezelték
Azok, akik most ismerkednek a közösségi oldalakkal, vagy nem olyan természetességgel kezelik az okostelefonokat, számítógépet, mint a mai tizen- és huszonévesek, inkább kétszer is gondolják meg, mielőtt rányomnak a megosztás gombra. Persze nem kell egyből megijedni, ha közreadtunk valamit, amit nem kellett volna, hiszen néhány mozdulattal törölhetjük. Ám nem árt észben tartani azt sem, hogy bárki, bármikor lementheti a bejegyzésünket, így az a törlés ellenére is fent maradhat a neten.
A hírek, posztok megosztásánál a legfontosabb teendő, hogy ellenőrizzük a forrást és a poszt valóságtartalmát. Mi is felelősek vagyunk ugyanis azért, amit megosztunk. Néhány hónappal ezelőtt például szinte pillanatok alatt terjedt el a hír, miszerint egy Budapest közeli városban egy óvodából ismeretlen férfi akart elvinni egy gyereket. A közösségi médiában azonnal gyermekrablást kiáltottak, ráadásul a pletykát néhány médiatartalom-szolgáltató már tényként jelentette meg. A rendőrségi nyomozás során azonban kiderült, hogy nem történt bűncselekmény, csupán félreértésről volt szó. A szülők beleegyezésével vitte mozgásfejlesztésre egy férfi a gyereket, akit először valóban rossz óvodai csoportban keresett.
Ez az eset is jól példázza, hogy az ellenőrizetlen, torz információk továbbítása félrevezető, és villámgyorsan pánikot kelthet. Ha pedig valótlan, másokra nézve jogsértő bejegyzést osztunk meg, azért felelősségre vonhatók vagyunk.
Ellenőrizzük a forrást!
Mielőtt tehát megnyomnánk a megosztás gombot, járjunk utána néhány dolognak. Főleg a bántó, sértő állításokat tartalmazó bejegyzéseknél legyünk körültekintőek. Sokszor valóban nehéz megállapítani, hogy egy adott poszt megosztásával segítünk, vagy felesleges pánikot keltünk. A lényeg, hogy ne automatikusan adjunk tovább egy-egy tartalmat, hanem nézzünk utána a hátterének. A legegyszerűbb, ha a hír legfontosabb kulcsszavait beírjuk a keresőbe – ezzel pár másodperc alatt rájöhetünk, hogy vajon nem egy többéves, esetleg időközben többször is megcáfolt híresztelést akarunk-e terjeszteni. Gyanús lehet, ha nagyon szenzációhajhász a cím, ha egyértelműen az érzelmeinkre próbálnak hatni, illetve, ha bizonyos információk már első látásra is logikátlannak tűnnek, fontos adatok pedig kimaradnak a szövegből. Ne szépítsük: ha a megfogalmazás egy szaftos pletykára emlékeztet, akkor az igazságtartalma legalább annyira kétséges, mint az élőszóban előadott „bizalmas híreké”.
Figyeljünk a beállításainkra!
Ne osszunk meg az érintettek megkérdezése nélkül olyan fotókat, amelyen mások is szerepelnek. Bár sok lájkot hozhat a gyerekekről, unokákról kitett fotó, itt még a szokásosnál is legyünk óvatosabbak! Soha ne adjunk közre olyan fényképet, amelyen a gyerek hiányos öltözékben, fürdőruhában van, vagy olyan helyzetben, ami számára később kínos lehet. Olyan fotót se tegyünk ki, amelyről beazonosítható, hogy melyik oktatási intézménybe jár: ezért nem szabad megosztani a kitűnő bizonyítványt az iskola pecsétjével, vagy az intézmény előtt készült évnyitós fotót.
Ha nem tudjuk eldönteni, hogy egy adott képet kitehetünk-e, gondoljunk bele: vajon mi örülnénk, ha az adott szituációban készülne rólunk felvétel, amit bárki megnézhet? A beállításainkra is érdemes figyelni: ki láthatja az adott képet? Tényleg csak olyanok, akiket szívesen meghívnánk az otthonunkba egy kávéra, vagy olyanok is, akik nem tartoznak ebbe a kategóriába?
Ne töltsünk le automatikusan weboldalakon vagy e-mailben ajánlott tartalmakat, ne is reagáljunk rájuk. Ne kattintsunk e-mailben küldött olyan hivatkozásokra, amelyek látszólag egy közösségi oldalról érkeztek. Menjünk közvetlenül az oldalra, és onnan próbáljuk letölteni az üzeneteket. Könnyen lehet, hogy az eredeti oldal címét beírva nem találjuk majd a megjelölt hivatkozást – ez is annak a jele, hogy hamis, feltehetőleg adathalász linkkel próbáltak minket behálózni.
Fotó: gettyimages
Szöveg: Kovács Vera
