Nehéz elhinni, de a porcelánbőrű, nádszál karcsú, teletetovált és belevaló Erdős Viola néhány év-
vel ezelőtt még kövérkés, nagyon pattanásos és önbizalomhiánnyal küzdő kamasz volt, aki nap mint nap szenvedett attól, hogy az osztálytársai nem kedvelik, nem fogadják el. Sokáig azt gondolta magáról, hogy ő nem szerethető, benne van a hiba, aztán egy nap az asztalra csapott, és azt mondta: ezentúl minden másként lesz! „Egyik napról a másikra otthagytam a középiskolát, ahová jártam, és elmentem dolgozni – meséli a fiatal énekesnő. – Egy héttel később magától elmúlt a bőrproblémám, amivel előtte évekig jártam hiába orvostól orvosig. Ekkor értettem meg, hogy bizony, ha betegek vagyunk, tényleg nem szabad figyelmen kívül hagyni a lelki tényezőt. Kikerültem a fojtogató, szeretet nélküli, iskolai közegemből, és a legfőbb problémám varázsütésre megoldódott.” Violát a szülei mindig is szabad szellemben nevelték, így nem álltak az útjába, amikor úgy döntött, most egy időre szünetelteti a tanulást. Elszegődött pultosnak egy bárba, és közben hétről hétre egyre több tetoválása lett, kopaszra borotválta a fejét, kettévágatta a nyelvét, és megszületett az új Viola, akinek már nem sok köze volt a régihez. „A külsőm radikális megváltoztatása valójában nem más, mint üzenet a világ felé – mondja. – Már nem vagyok kövér és pattanásos, de nagyon különbözöm az átlagtól, és nem érdekel, mit gondolnak rólam mások, amikor meglátnak. A kinézetemmel arra szeretném felhívni különösen a kiközösítéstől szenvedő, sérült lelkű fiatalok figyelmét, hogy nem számít, hogy nézel ki, ha szereted önmagad, és emelt fővel tudsz végigmenni az utcán, nem tud maga alá temetni a tömeg véleménye. Aki szeret, az úgy szeressen, ahogy vagy, és ne akarjon megváltoztatni. A többiek pedig nem is kell hogy közel legyenek hozzád.”
Szeretett pultosként dolgozni
Viola nagyon boldog, hogy tizenegy hónappal ezelőtt megtalálta azt a férfit, aki úgy szereti, ahogy van. Csongor és ő ma már együtt is élnek, a legnagyobb boldogságban és harmóniában. A férfi gyakran meglátogatta Violát a volt munkahelyén, a bárban is, és mai napig nevetve emlegetik az esetet, amikor a fiatal lány anyaoroszlánként védte meg szerelmét egy kötekedő férfitól. „Míg a bárban dolgoztam, sosem inzultált senki – meséli Viola. – Szerettek a vendégek, én pedig sosem kiabáltam a részegekkel, nem voltam türelmetlen, hajnal kettőkor is mosolyogva fogadtam őket, és kedvesen magyaráztam el, ha úgy gondoltam, már nem kellene többet inniuk. Az emberek nem is hinnék, milyen nehéz a pultos szakma, kicsit pszichológusnak is kell lenni – nevet az énekesnő. – Azért egyszer kihoztak a sodromból! Két férfi összeszólalkozott, a párom pedig odament, hogy kibékítse őket. Ekkor az egyik nekiment Csonginak, én pedig tudom, hogy ő túl higgadt ember egy verekedéshez, így hát átugrottam a pulton, és a szerelmem védelmében határozottan kitessékeltem az utcára az agresszív vendéget.” Persze, amikor hazaérnek, és elcsendesedik körülöttük a külvilág zaja, elmondása szerint ő a legcukibb társ, aki minden este párja és egy hatalmas plüssmackó társaságában tér nyugovóra.
Az emlékei díszítik a testét
A fiatal lány szinte el sem hiszi, hogy még mindig az X-Faktor mezőnyében van, álmában sem gondolta volna, hogy eddig eljut. Sokáig furdalta a lelkiismeret, amiért a selejtezőkön sok, szerinte nála jobb énekes kiesett, Bye Alex azonban valamiért mégis ragaszkodott hozzá. A nézői szavazatok és a visszajelzések azóta sokat emeltek Viola önbizalmán, ennek ellenére úgy érzi, bármeddig is jut a versenyben, neki már minden élő show-ban töltött szombat ajándék.
„Nem tervezek előre, hiszen nem tudhatom, mi fog történni, de igyekszem a tőlem telhető legjobbat nyújtani. Én mindig a mából szeretném a legtöbbet kihozni. Ezért nem halogattam a tetoválásaimat sem, mert nem tudom, meddig élek, és nem akarom úgy itt hagyni ezt a világot, hogy nem váltak valóra az álmaim. Sokan kérdezik, nem félek-e, hogy később megbánom majd mindazt, amit magamra varrattam, hiszen még olyan fiatal vagyok, sokat fogok változni. Erre a válaszom, hogy biztosan nem bánok meg egyetlen motívumot sem, mert ha tíz-húsz év múlva bénának is tartom majd egyiket-másikat, szeretettel fogok általuk visszaemlékezni arra a bohókás, fiatal lányra, aki most vagyok. Minden tetoválásom egy korszakomat vagy életeseményemet jelképezi, amelyeket nem akarok elfelejteni. A rajzok a testemen segítenek emlékezni” – búcsúzik mosolyogva Viola.
Édesapja féltette a versenytől
Erdős Violának az édesapja is zenész, és korábban nem volt valami jó véleménnyel a tehetségkutatókról. Kezdetben egyáltalán nem tartotta jó ötletnek, hogy lánya jelentkezzen az X-Faktorra. „Szerencsére mára megváltozott apukám hozzáállása — mondja Viola. — Attól félt, hogy a versenyben esetleg elvesztem önmagamat, az egyéniségemet, és hogy a hirtelen jött siker, ismertség megváltoztat. Látja, hogy ugyanaz maradtam, aki voltam, és határozottan képviselem önmagam a mezőnyben még akkor is, ha ez nem tetszik mindenkinek. Ezért pedig nagyon büszke rám.”
