A Semmelweis Egyetem kutatója a daganatos betegségek személyre szabott kezelésének lehetőségeit keresi, munkáját pedig a 2026-os L’Oréal–UNESCO A Nőkért és a Tudományért ösztöndíjjal ismerték el.
„Úgy érzem, fontos értékelni azt, hogy nőként egy alapvetően férfiak által dominált területen, mint a kutatás, próbálkozunk és dolgozunk. Tizenkét éve foglalkozom ezzel a kutatással, előtte a viselkedésbiológiát tanulmányoztam, és ebből is doktoráltam.”
„Az onkológia hatalmas terület, amely szinte mindenkit érint”
„Sokaknak van olyan családtagja, aki daganatos betegséggel küzd vagy küzdött. Sajnos az én édesanyám is fiatalon hunyt el daganatos betegségben, ezért úgy érzem, talán nem véletlen, hogy ebbe az irányba váltottam. Hiszek abban, hogy hosszú távon az eredményeink hozzájárulhatnak az emberek gyógyulásához.”
A megelőzésben hisz
Laikusként nehéz elképzelni, hogyan zajlik egy rákkutató mindennapi munkája. Otília elsősorban bioinformatikával foglalkozik: hatalmas adathalmazokat elemez, hogy megértse, miért rea-gálnak egyes daganatos betegek jól a kezelésekre, míg másoknál a betegség rövid időn belül kiújul.
„Több száz, néha több ezer beteg adatait fésüljük össze, mert egy-egy betegség működéséről és a kezelések hatásáról így tudunk megbízhatóbb következtetéseket levonni. Elsősorban a génexpressziót, vagyis a gének aktivitását vizsgáljuk.”
„A génaktivitási mintázatok különbözhetnek a betegek között, és összefügghetnek azzal is, hogy ki hogyan reagál egy adott terápiára. Mi ezeket a különbségeket próbáljuk feltárni, hogy jobban megértsük, miért hatásos egy kezelés egyes betegeknél, míg másoknál kevésbé” – magyarázza Otília, akinek az onkológiai kutatásokhoz személyes kötődése is van.
„Sajnos édesanyám korán elment, és a betegségét is későn vették észre”
„Ezért is fontos, hogy rendszeresen járjunk szűrővizsgálatokra, hiszen, ha korai stádiumban fedezik fel a betegséget, sokkal több lehetőség van a gyógyításra. Ha már előrehaladott állapotban van, az jelentősen behatárolja, mit tehetünk.”
Első két gyermeke Amerikában született
Otília az Egyesült Államokban doktorált, de a biológia iránti érdeklődése már gyerekkorában meghatározta a pályaválasztását.
„Már kiskoromban tudtam, hogy biológus és kutató akarok lenni”
„Folyton Cousteau kapitányt néztem, Jane Goodall volt az egyik nagy hősöm, és faltam a természetfilmes műsorokat. Állandóan biológiakönyveket olvastam, korán eldőlt bennem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. A doktori tanulmányaimat a Cornell Egyetemen végeztem, ott tanultam meg igazán rendszerben gondolkodni.”
„A doktori képzésem elején született meg az első gyermekem, és ő is inspirált abban, hogy a csapatban élő zebrapintyek szociális interakcióit kezdjem vizsgálni. Azt kutattam, hogyan viselkedik az anya és az apa a fiókákkal, és ez miként segíti az énektanulásukat. Párhuzamokat kerestem a kisbabák nyelvtanulása és a madarak énektanulása között.”
Az Egyesült Államokban töltött nyolc év után végül a hazatérés mellett döntöttek.
„A család volt a döntő. A férjem szülei, az én szüleim és a testvérem is itthon élnek, és nem szerettünk volna ilyen távol lenni tőlük. Emellett nagyon fontos volt számomra, hogy a gyerekeim magyar gyökereket kapjanak. Hogy megismerjék a magyar népdalokat, a népzenét és a kultúránkat.”
„Mindegyikük zenél, és népi hangszeren is játszanak”
„Fontos volt számomra, hogy a gyerekeim úgy nőjenek fel, hogy közben a magyar identitásukat is megőrzik.”
Még több élettörténetet olvasnál?
Otthon nincs kütyüzés
A kutatás mellett másik szenvedélye a kertészkedés és a virágkötés.
„Hétköznap sokat ülök a számítógép előtt, ezért szükségem volt valamire, ami szó szerint leföldel. Szeretek a földdel dolgozni, és a kertészkedés szeretetét gyerekkoromból hozom. Több kertészmérnök is van a családban, a nagyszüleim is kertészetben dolgoztak, a szüleim pedig hobbikertészként termeltek.”
„Amikor saját ingatlanunk lett, nem is volt kérdés, hogy kertészkedni fogunk”
„Beszippantott a vágott virágok világa, mert nagyon szeretek csokrokat kötni. Először mindössze nyolc csokorral mentem ki a piacra, ma már a jobb hétvégéken huszonöt vödör virággal várom az érdeklődőket a martonvásári termelői piacon. Ez lett a hétvégi kikapcsolódásom, és hála Istennek, a férjem is nagyon szeret a kertben dolgozni, így ezt együtt csináljuk.”
„Sokat segít és támogat. Nélküle nem is menne.”
Amikor arról kérdezem, mire a legbüszkébb, Otília gondolkodás nélkül rávágja: a gyerekeire.
„Két nagylányunk és két kisfiunk van. Szoktam is azzal viccelődni, hogy tulajdonképpen nem is négy gyerekem van, hanem kétszer kettő.”
A gyerekeknek a férjével együtt igyekeznek az egészségtudatos életmódot és a természet szeretetét is átadni.
„Szerintem nagyon fontos, hogy visszataláljunk a természethez”
„A gyerekeinknek igazi, szabad gyerekkort szeretnénk biztosítani. Kimehetnek focizni a környékbeli barátaikkal, és egyiküknek sincs okoseszköze vagy saját számítógépe. Sokat számít, ha a gyerekeknek lehetőségük van arra, hogy a szabadban játsszanak, mozogjanak, és egyszerűen csak gyerekek legyenek.”
A kertészkedéshez pedig otthon bőven van helyük: a ház körüli kert mellett külön vágottvirág-kertet is gondoznak, amely már komolyabb területet foglal el. Itt neveli azokat a virágokat is, amelyekből hétvégenként a Bokréta-bár színes csokrai készülnek.
Virágos kikapcsolódás
Otília számára a kertészkedés nemcsak feltöltődés, hanem közösségi élmény is.
„Tavaly például szedd magad programokat is szerveztem, amikor a hölgyek eljöttek, maguk szedhették a vágott virágokat, és saját kezűleg köthették meg a csokraikat. A piacon, a Bokréta-bárban is ezt csináljuk: mindenki maga válogathatja össze a virágokat, és készítheti el a sajátját” – meséli Otília, aki a különleges, illatos növényeket is szívesen beépíti a csokraiba.
„A fogpiszkálófüvet nagyon szeretem”
„Tulajdonképpen úgy néz ki, mint egy díszmurok, a répának egy rokona, és nagyon kellemes, fűszeres illata van. A nyári csokrokba fahéjillatú bazsalikomot is szoktam tenni. A virágok mellett így egy kis különleges illatot is csempészek a csokrokba. Ennek a bazsalikomnak valóban fahéjillata van, és ugyanúgy felhasználható a konyhában, mint a hagyományos bazsalikom.”
Fotó: L’oreal, Semmelweis Egyetem, archív
