Semmi különös nem történik, estére mégis ólmos fáradtságot érzünk, pattanásig feszülnek az idegeink, és mindenből elegünk van.
Ez nem a túlérzékenység jele, hanem azé, hogy hosszú órákat töltünk olyan mikro stresszforrások között, amelyek összeadódva kikészíthetnek. A test ugyanolyan fiziológiás reakciót társít hozzájuk, mint az észrevehető stresszhelyzetekhez: megemelkedik a kortizol stresszhormon szintje, gyorsul a pulzus, romlik az alvásminőség.
A táplálkozás az idegeinkre is hat
Az ultrafeldolgozott élelmiszerekben, cukorban, finomított szénhidrátokban gazdag étrend, a túl sok koffein, az alkohol az idegrendszert sem kíméli. Egyes vitaminok és ásványi anyagok (pl. B-vitaminok, magnézium) hiánya is túlfeszítheti azt. Ráadásul mindenhonnan az ömlik, hogyan kellene ideálisan élni, táplálkozni, kinézni.
A megoldás a változatos, lehetőleg egészséges táplálkozás és a felesleges elvárások elengedése lehet. Tegyünk meg az egészségünkért, amit tudunk, de számoljunk le az elérhetetlen ideálokkal.
Ami nem a mi feladatunk
„Kevésbé látványos, mégis jelentős stresszforrás, amikor olyan problémákat kezdünk el cipelni, amelyek valójában nem a mi felelősségi körünkbe tartoznak” – mondja szakértőnk, Ajibola Rita Wanda pszichológus, pár- és családterapeuta.
„Sokszor játszmákba kerülünk, magunkra veszünk olyan feladatokat amelyek nem a mieink, vagy tanácsot adunk valakinek, aki rendszerint meg sem fogadja azt. Sokan automatikusan a megoldó szerepbe kerülnek a kapcsolataikban: közvetítenek, aggódnak, szerveznek, miközben a másik fél nem feltétlenül kér valódi segítséget, nem áll készen, esetleg nem is akar változtatni.”
„Ez hosszú távon érzelmi kimerüléshez vezethet”
A saját szükségleteink folyamatos háttérbe szorítása is megterhelő – ilyenkor a sok kis lemondás terheli az idegrendszert, de a bizonytalanság kerülése is hasonló terhet ró ránk. Sajnos nem lehet minden olyan helyzetet kikerülni, amely felett nincs kontrollunk, a bizonytalanság az élet része.
Érdemes megtanulni azt is, hogy a saját dolgainkkal, problémáinkkal foglalkozzunk, és minden helyzetben kérdezzük meg magunktól: ezt tényleg nekem kell megoldanom?
Folyton zajong valami
Robognak az autók, szirénázik a mentő, pittyeg a telefon, beszélgetnek a kollégák. Mindez kimeríti a figyelmünket, csökkenti a koncentrációs képességünket, az érzelmi ellenálló képességet, és akár szorongáshoz, depresszióhoz is vezethet.
Az agy ugyanis észrevétlenül folyamatosan dolgozik azon, hogy kiszűrje a felesleges ingereket, így a zaj, amit szinte észre sem veszünk, kifáraszt, növeli a pulzusszámot, a vérnyomást. Érdemes minden olyan percet kihasználni, amikor csendben, vagy csak a természet hangjaitól körülvéve lehetünk.
Ne kapcsoljuk be háttérzajnak a tévét, reggel vagy este tegyünk egy sétát a parkban, ha szükséges, aludjunk füldugóval.
Rendetlen otthon
Az egymásra dobált ruhaneműk, papírhalmok vizuális stresszt okoznak, akár még az alvásunkat is zavarhatja a rendetlen hálószoba. A társadalmi elvárások fokozzák mindezt: a káosz elülteti bennünk a gondolatot, hogy rossz háziasszonyok vagyunk.
Érdemes minden olyasmitől megszabadulni, ami felesleges – ennyivel is kevesebb a pakolnivalónk. Jó megoldás, ha a lakásnak minden nap kitakarítjuk egy részét. Ez nem vesz el túl sok időt, viszont megajándékoz azzal a jó érzéssel, hogy ma is tettünk valamit.
Túltervezett élet
Ha minden percünket beosztjuk, nagy az esélye annak, hogy valami közbejön, és máris kész az idegeskedés.
„A befejezetlen ügyek halmozódása komoly stresszforrás: a »majd megcsinálom« dolgok háttérfeszültségként motoszkálnak az agyunkban” – mondja Ajibola Rita Wanda. Épp ezért érdemes kicsit lazábban vállalni a feladatokat. Ha a munkahelyünkön túl is terhelnek minket, korlátozzuk a rohanást erre a nyolc órára, és otthon már tegyük le a felesleges terheket, kérjünk segítséget.
A természetes fény hiánya
Nyáron is előfordulhat, hogy a nap túlnyomó részét mesterségesen megvilágított térben, például irodában, bevásárlóközpontokban töltjük. Pedig a fény segít szabályozni a belső ritmusunkat, így napfénynek való kitettség hiányában rosszabbul alszunk, magasabbra szökik a kortizol stresszhormon termelődése, fáradtak, idegesek vagyunk, és az anyagcsere, valamint az immunrendszer is rosszabbul működik.
Ébredés után érdemes az első 10-20 percet a szabadban tölteni, például a balkonon vagy a nyitott ablaknál reggelizni. Ha más mozgáshoz nincs is kedvünk, egy 30 perces sétára lehetőleg mindennap szánjuk rá magunkat.
Állandó digitális káosz
Az állandó információáradat, a telefon, a hírek, a közösségi média, a reklámok mind azt sugallják, hogy folyton készenlétben kell állnunk, nem szabad lemaradnunk semmiről. Ettől a vészhelyzeti üzemmódtól szétforgácsolódik a figyelmünk, romlik az érzelemszabályozásunk és a türelmünk.
„Az állandó elérhetőség érzése, az hogy bármikor azonnal reagálnunk kell mások igényeire, kimerít” – mondja pszichológus szakértőnk.
A túl sok inger rövid távon nyugtalanságot és szétszórtságot okoz, hosszú távon csökkenti a kognitív teljesítményt és növeli a depresszió kockázatát. A képernyőből áradó kék fény pedig „nappal van” jelzést küld az agynak, így az esti képernyőzés az alvás minőségét is rontja.
Épp ezért néha tudatosan le kell tennünk a készüléket, és hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy nem maradunk le semmiről. A szakértő arra is figyelmeztet: a folyamatos összehasonlítás is belső nyomást teremthet – ez nemcsak a közösségi médiára igaz, hanem anyaként vagy a párkapcsolatban is.
Ezt olvastad már?
Fotó: Adobe Stock
