Címlapsztori

Liptai Claudia: „Az átsírt éjszakákért kárpótol most az élet”

Huszonkét évesek lettünk! Ki mással ünnepelhetnénk a születésnapunkat, mint az ország legnépszerűbb sztárjával, a kétgyerekes boldog anyukával, Liptai Claudiával! Egy igazi nő, egy igazi női magazinban.
liptai claudia magyar sztárok rivalda sztárvilág Tv2

 

Vasárnap esténként Liptai Claudia is látható a tévében. Nem túlzás azt mondani, hogy már miatta is érdemes nézni a Sztárban sztárt, mert sziporkázó humora és finom, nőies stílusa üde színfolt a hazai televíziózásban. Claudia minden bizonnyal arra született, hogy másokat szórakoztasson és megnevettessen. De milyen akkor, amikor nem kell szerepelnie, amikor nem kell kötelezően hoznia a jókedvű Liptai Claudiát? Ez hamarosan kiderül: találkozásunkkor ugyanis hétfő délelőtt van. Claudia 11 éves lánya, Gesztesi Panka iskolában, csak a tíz hónapos kisfia, Marci van körülötte. Most nem a dizájner ruhába öltöztetett díva, a gondosan megkomponált frizurával megjelenő híresség, sokkal inkább édesanya és a háziasszonyi teendőit ellátó negyvenes nő. Az első benyomásom róla, hogy smink nélkül is szép, az apró szeplői pedig még bájosabbá teszik az arcát. Mint később kiderül, civilben is szórakoztató és kellemes társaság.

„Az asztal tetején táncoltam”

„Már 22 évesek vagytok? – kérdezi Claudia. – Az én elmúlt 22 évem is nagyon gyorsan elrepült. Volt ebben hullámhegy és hullámvölgy, nem volt egy gyalog galopp! 1995-ben a színművészetire jártam, és közben a Vígszínházban voltam gyakornok. Akkor még az a cél lebegett előttem, hogy színésznő leszek. Kövér lányként kerültem az egyetemre, de vékonyan fejeztem be, és nagyon büszke voltam magamra, hogy sikerült lefogynom. Nagy göndör, vörös hajam volt, és közszemlére tettem, amit csak lehetett, a kebleim néha majd’ kibuggyantak a ruhából… Épp a napokban került egy fénykép a kezembe, azokból az időkből, és teljesen megrémültem magamtól. Mai szemmel nem csak a kirívó külsőm volt meglepő, olykor a viselkedésem is. Szerettem bulizni, és akár az asztal tetején táncolni. De ezt nem úgy kell elképzelni, hogy ittam, mert én alkohol nélkül is jól éreztem magam. Egyszerűen csak meg tudtam élni az adott pillanatot. A jókedvet, a vidámságot, a fiatalságot. Örülök, hogy volt az életemnek egy olyan szakasza, amikor lázadó voltam. Nem maradt bennem hiányérzet, hogy ez vagy az kimaradt” – mondja Liptai Claudia, aki nem tagadja, szeret nosztalgiázni és mesélni a múltról. Azt is megtudom tőle, hogy a 90-es években még az édesanyjával élt a Nyugati pályaudvar környékén. „Édesanyám életkedvét örököltem. Fantasztikusan pozitív személyiség volt, szinte mindig boldognak láttam, mindennek tudott örülni. Én is ilyen vagyok. Az apró dolgokban is meglá-tom a jót. Ezen kívül nagyon ízlésesen és igényesen öltözött. Ő mondogatta nekem: »Kislányom, szakadt bugyiban nem megyünk le az utcára, mert mi lesz, ha elüt egy autó, és a mentősök meglátják a ronda fehérneműdet!« Őszinte leszek, akkoriban ezt a hozzáállást nem értettem, mert úgy voltam vele, kit érdekel egy balesetet szenvedett nő bugyija, miközben, ömlik a fejéből a vér, de később rájöttem, óriási igazság van anyám szavaiban. Fontos, hogy ápoltak, tiszták és igényesek legyünk. Már régóta tartom magam édesanyám intelméhez, és még a közértbe sem megyek le szakadt bugyiban” – árulja el nevetve.

Az apró örömök is boldoggá teszik

Ha egy társaságban Claudia neve felmerül, vélhetően a fanyar humort és a szókimondását említik vele kapcsolatban, pedig a tájékozottság is jellemző rá. Kifejezetten érdekli a csillagászat és a történelem. „Sokat olvasok az univerzumról, a bolygókról, és a második világháború minden apró részletét is fejből tudom. Ha valami érdekel, akkor alaposan körüljárom a témát, utánaolvasok, nemcsak felületesen figyelek oda. Amikor öt évvel ezelőtt beiratkoztam a Dobos C. József cukrász szakiskolába, a mások számára talán már érdektelen dolgok is érdekeltek, a díszítés csínját-bínját is meg akartam tanulni, hogy a lehető legjobb cukrász legyek. Nagyon boldog vagyok, hogy a cukrászat bejött az életembe. Ez az a civil munka, amit szívesen csinálnék akkor, ha esetleg nem szerepelhetnék többet a képernyőn. Azt hiszem, egy minőségi cukrászműhelyben ki tudnék teljesedni, kiélhetném az alkotás iránti vágyamat. Álmom, hogy külföldön képezhessem tovább magam, hogy más szemszögből is lássam ezt a szakmát.” De egyelőre ez távoli terv, amíg Marci nem megy óvodába, Claudia számára első az anyaság, hogy a kisfiával minél több időt tölthessen. „Minden nőnek ajánlom, hogy negyven felett szüljön. Negyvenhárom éves voltam, amikor Marci világra jött, és nem összehasonlítható a mostani anyaságom azzal, amikor a kislányommal, Pankával voltam otthon. Sokkal jobban megélem és kiteljesedek most. Nagyon szeretem ezt a jelenlegi állapotot. Úgy érzem, a korábbi lelki szenvedésekért, az átsírt éjszakákért kárpótol az élet. Minden olyan tökéletes, idillikus körülöttem. A vőlegényemmel, Ádámmal imádjuk egymást, a gyerekeim millió boldog pillanatot adnak nekem.” Claudia azt meséli, sosem volt karrierista, a családja boldogsága sokkal fontosabb számára, mint az, hogy a tévében és az újságokban szerepeljen. „Imádom az együtt töltött időt. Az utazásokat, a családi kirándulásokat, de annak is örülök, amikor kint esik az eső, mert akkor arra gondolok, »jó lesz otthon begubózni«, nem kimozdulni, főzünk együtt, beszélgetünk, vagy megnézünk egy klassz filmet. Apróságok is boldoggá tudnak tenni, az én kedvemet nem veheti el az időjárás. Ősszel, a sárguló faleveleknek örülök, télen a havazásnak, tavasszal a friss virágoknak, nyáron a napsugárnak. Sokat számít a pozitív hozzáállás – és szerencsére abból nekem bőven van.”

Egy mosókonyha minden vágya

Claudia most csak a Sztárban sztár című műsorban szerepel, a hét többi napján jut ideje a családjára, a gyerekeire. „A párom, Ádám gyakran hajnal ötkor kel, megy dolgozni. Egy cukrász számára korán indul a nap. Én is fent vagyok fél 7 előtt, mert Pankának készítem a müzlis reggelijét. Aztán elmegy iskolába, és délután különórákra is jár. Nagyon ügyes a sportban. Nagy büszkeség számomra, hogy kimagasló eredményeket ér el aerobikban, számos érmet nyert. Tehetséges kislány, de még nem tudom, hogy mi lesz belőle, ha nagy lesz. Zárkózottabb, mint én, ugyanakkor szeret velem jönni a tévéstúdióba. Arra mindig odafigyelek, hogy ne kapjon különleges bánásmódot csak azért, mert az én lányom. Meg kell tanulnia, hogy magáért szeressék, őt ismerjék el, ne a szülei révén jusson előre. Nyilván nem könnyű a helyzete, hiszen az apukája híres színész, én is a médiában dolgozom, de próbálom mondogatni neki, hogy találja meg önmagát, amiben ő jó és eredményes. A sport Panka számára most ilyen.” Claudián látszik, hogy nagyon jól érzi magát a bőrében. Sikeres a magánéletében, sikeres a munkájában. Hiányérzete nincs, de egy kis gondolkodási idő után mégis rávágja, mi után vágyakozik. „Ha egyszer megtehetném, olyan házba költöznék, ahol van egy óriási mosókonyha, mert utálom a száradó ruhák látványát a lakáson belül. A szárítógéppel pedig az a problémám, hogy mindig gyűrötten veszem ki belőle a ruhákat, olyan, mintha a kutya szájából rángatnám ki. Szóval egy mosókonyha jól jönne” – árulja el nevetve.

Heti háromszor bokszol

Nőies nő, de férfias sportot űz. Kisfia születése után nyolc hónappal bokszórákat kezdett venni Claudia. „Végre megtaláltam azt a sportot, amit nagyon szeretek! A szülés után igényeltem a testmozgást, de igazából nem tudtam, mibe kezdjek bele. Egy barátnőm javasolta a bokszot, először nem hittem benne, de meglátjuk mi lesz alapon, elmentem egy bokszórára. Már az első edzésen olyan jól éreztem magam, hogy azóta heti háromszor megyek le a terembe. A boksz nemcsak fogyaszt, de állóképességet is ad” — mondja Claudia, aki az intenzív edzéseknek köszönhetően, két hónap alatt öt kilóval lett könnyebb.

Akciós előfizetési ajánlatunk

Video