Jellegzetes csínytevő mosolyát, szórakoztató előadásmódját és a régi vágású, udvarias viselkedését a mai napig fel tudjuk idézni. Nincs ezzel másként Rátonyi Hajni, a legendás művész lánya sem, aki őrzi édesapja színházi relikviáit. Szülei boldog házassága példaértékű a számára.
Szerelmesek lettek első látásra
„Ahogy visszanézem a régi képeket, gyönyörű pár voltak – kezdi nagy sóhajjal Rátonyi Hajni. – Édesanyám olyan szépségesen festett, mint bármelyik korabeli világsztár, édesapám pedig a tenyerén hordozta. A szüleimet a barátaik hozták össze. A táncdalénekesnő Kovács Erzsi mondta Bárdy Gyurinak, hogy neki van egy kedves, vidékről frissen a fővárosba költözött barátnője, aki nagyon illene Rátonyi Robihoz. Így történt, hogy meghívták anyukámat a Széchenyi fürdőbe egy hétvégén, amikor apukám is ott volt. Ez a vakrandi szerelem lett első látásra, attól kezdve sülve-főve együtt voltak.”
A gyönyörű fiatalasszonyra a színész környezete is felfigyelt, egyszer még szereplésre is felkérték, de határozottan nemet mondott.
„Anyukám minden porcikájában civil maradt. Azt mondta, esze ágában sincs különböző színpadokon és műsorokban szerepelni, csak mert híres ember felesége – meséli Hajni. – Ő élvezte, hogy hátországa lehet a családnak. Édesapánk rengeteget dolgozott: filmet forgatott, színházban játszott, a hétköznapokon gyakran csak egy-két órára tudott hazaugrani ebédszünetre, de olyankor anyukánk elmesélte neki, mi minden történt velünk, képbe hozta, így mindig könnyen megtalálta a közös hangot velem és a bátyámmal, kis Robival is. Akkoriban nem hangsúlyozták a szakkönyvek, milyen fontos a közös, családi minőségi idő, ők ezt valahogy mégis ösztönösen tudták. Színház és filmvilág ide vagy oda, a hétvége szigorúan a családé volt. Nem beszélve a nyárról! Amikor vége lett az évadnak, mindannyian lementünk a Balatonra. Sokszor nyaraltunk együtt Lorán Lenkével és a férjével, Kozák Lászlóval, ami egy kabaréval ért fel. A szüleimmel együtt elképesztően szórakoztató társaság voltak.”
A színpadon mókázott, otthon csöndes volt
A Keresztanyu sorozatban is játszó színésznő azt meséli, bár az édesapja a színpadon nagy nevettető volt, a magánéletben keveset látták az arcán a jellegzetes „rátonyis” mosolyt.
„Fellépéseken és társaságban sziporkázott, otthon azonban szeretett csöndben lenni, komoly, sokat gondolkodó ember volt. Én hamar önálló lettem, de mindennap feljártam apuhoz beszélgetni előadás után a színházba vagy a Fészek Művészklubba. Csodálatos volt vele mindent megvitatni, mert nála nem létezett tabu, nagyon jó tanácsokat adott. Például egyszer azt mondta: Hajnikám, hogy akarsz te színésznő lenni? Akár jó, akár rossz történik veled, azonnal ott van az arcodon, nem tudsz disztingválni. Pedig ez az egyik legfontosabb dolog, amit meg kell tanulnunk ahhoz, hogy jól működjünk az életben: uralnunk kell az érzéseinket. Azt tanácsolta, bármi történik is velem, azt mindig vizsgáljam meg ne csak a saját, hanem a másik fél szemszögéből is, mert az igazság valahol félúton, a kettő között van. Követtem ezt a módszert, és bevált, sokat segített az életben. Azt hiszem, ezáltal toleránsabb lettem” – meséli Hajni, aki gyerekszínészként lett ismert, olyan produkciókban, mint az Abigél-sorozat, a Plusz egy fő, a Luxusvonat és a Lufi. Kamaszként – fellépések keretében – az édesapjával bejárta Amerikát és Ausztráliát, az utazások során még közelebb kerültek egymáshoz. Aztán 15 évesen nem találta többé helyét a gyerekszereplők között, és úgy döntött, felhagy a szerepléssel.
„Apukám csak annyit mondott: legyen, ahogy akarod, ahogyan te jól érzed magad. Mindig hagyta, sőt értékelte, hogy szabadon döntsek az életemről” – meséli.
Nem akarta protezsálni a lánya karrierjét
Hajninak az volt a terve, hogy külkereskedelmi szakon tanul tovább, csakhogy a lelke mélyén vonzotta a színház. „Nem mertem szólni a szüleimnek, hogy beadom a jelentkezésemet a színművészetire is. Helyette inkább titokban felkerestem Schubert Évát és Turay Idát, hogy segítsenek nekem felkészülni a felvételire. Csak az utolsó pillanatban árultam el a szüleimnek, akik megdöbbentek, mert akkor már évek óta nem volt szó arról, hogy esetleg én is színész leszek. Mégis mindketten támogattak. Apu azt mondta, pontosan tudom, mibe megyek bele, ez nem könnyű hivatás, és valószínűleg egyre nehezebb lesz, emellett nem tudhatjuk, a Rátonyi név előny vagy hátrány lesz-e nekem. Éppen ezért ő mindent megtett, hogy kimaradjon a pályámból. Tanácsokat örömmel adott, de az előmenetelemben nem segített, amiért hálás vagyok neki, ez épp így volt jó.”
Rátonyi Róbert 1992-ben, 69 évesen hunyt el. Imádott felesége, Margit néni tavaly nyáron, 95 esztendősen aludt el örökre. „Édesanyánk sok-sok évvel túlélte aput, és az első időszakban nagyon féltettük őt, mert úgy érezte, nincs miért tovább élnie. Aztán én felköltöztem hozzá a Rózsadombra a kutyámmal együtt, és a legjobb barátnők voltunk, vidáman éltünk. A bátyám jóvoltából unokái lettek, akiket imádott, és akik bearanyozták a mindennapjait. Apu azonban az örök szerelme maradt, az utolsó percig hiányzott neki. Most már végre együtt lehetnek.”
Fotó: Mti, Fortepan/Kotnyek Antal, Birton Szabolcs, Privát
