Autóbalesete óta bottal jár és biceg Dévényi Tibor: „A fiaim tesznek róla, hogy ne legyek megkeseredett”

Idén nyáron öt fesztiválon is fellép. A ország Tibi bácsiját mindenhol nagy ovációval várják a bulizni vágyó fiatalok. Az idősebb generáció pedig szombat esténként a Retró Rádióban hallgathatja a Három kívánság című műsorát. „Meglep, hogy közel 77 évesen ilyen nagy szeretet vesz körül, és élénk érdeklődés kíséri a pályámat. A fellépéseimen a pontos labdákat még mindig várja tőlem a közönség, én pedig boldogan dobálom nekik” – mondja nevetve a népszerű lemezlovas.

Táncversenyre már nem nevez be

Tibi bácsi számára a hétköznapok nyugalmasan telnek.

„Az autóbalesetem óta sok gondom van a lábaimmal, bicegek és bottal közlekedem. A New York-i maratoni futásról már lemondtam, és a Los Angeles-i lambada táncversenyről is, de azért nem hagyom el magam, naponta kétszer lemegyek az utcára, körbejárom a tömböt. Száz évvel ezelőtt az úriemberek sétapálcával jártak, a régi nagyokat követve én is azzal közlekedem” – árulja el, és örülök annak, hogy az évek során semmit nem veszített a humorából.

„A fiatal közönség tart fiatalon, hiszen nem állhatok ki eléjük morózus öregemberként. És az energikus fiaim, Dani és Máté is gondoskodnak arról, hogy ne legyek megkeseredett. A gyerekeim talpraesettek és sikeresek. A nagyobbik, Dani rendezvényszervező és étteremtulajdonos, a kisebbik, Máté pedig másodéves egyetemista a Corvinuson, de már ő is vállalkozik, a Cápák között műsorban is szerepelt az RTL-en.”

Tibi bácsinak nagyon jó kapcsolata van a gyerekeivel. A fiatalemberek rendszeresen meglátogatják őt, bár atyai tanácsokat nem ad nekik. „Ők egy másik generáció, máshogy látják a világot. Ami az én fiatal koromban bejött, az most nem érvényes. Néha nem is értem, amiről a vasárnapi ebéd közben beszélgetnek. Nem is akarok beleszólni az életükbe, mert úgy látom, hogy nélkülem is ügyesen boldogulnak, nincs szükségük a támogatásomra.”

„Legyen ennivaló és meleg lakás!”

A műsorvezetőnek a saját fiatalsága és gyerekkora is gyakran eszébe jut. „Egy óbudai gangos házban nőttem fel. Apám telepvezető volt egy építőipari cégnél, de munka után, hobbiszinten rendszeresen muzsikált. Ő hegedült, anyám harmonikázott, szinte mindig szólt nálunk a zene, én pedig hallgattam, ahogy játszanak a szüleim. Átlagos szinten éltünk, nélkülöznünk sosem kellett, szegény jó anyám mégis mindig azt mondogatta: »csak ennivaló legyen, és meleg lakás!«. Szerencsére mindkettő megadatott nekem. Van mit ennem és van hol laknom, nem kisnyugdíjasként élek.”

Tavaly tavasszal újranősült

Csak azt sajnálja, hogy nem született még unokája. „Jó lenne egy kisgyerek a családban, de a fiaim nem nősülős típusok, és amikor szóba hozom ezt a témát, mindig azt mondják: »Apa, te is elmúltál negyven, amikor feleségül vetted az édesanyánkat«. Ez igaz, nem tehetek szemrehányást nekik.” Tibi bácsi húsz évvel ezelőtt elvált a gyermekei anyjától, az egykori fodrásznő, Bea pedig már 13 éve a párja.

„Tavaly tavasszal összeházasodtunk, de nem akartunk az esküvőnkből médiafelhajtást csinálni. Csendesen keltünk egybe. Az én koromban a házasságkötésnek már csak formális jelentősége van. Úgy akarok majd elmenni, hogy mindent elrendeztem magam körül. Végrendeletet is írtam, amiben a fiaim mellett Bea az örökösöm. Amikor az idős írót, Márai Sándort megkérdezték, hogy van, ő azt felelte: »Várom a behívót, nem sürgetem, de fel vagyok rá készülve.« Így vagyok ezzel én is. A kenyerem javát megettem, amíg lehet, élvezem az életet. A hatalmas teraszomon nyaralok, a kültéri kanapémról ellátok a Börzsönyig. Dézsában virágzik a leander, érik a narancs és a füge. Bea főz kettőnkre, és rendben tartja az otthonunkat. Nekem nincs sok tennivalóm. A 14 éves kiskutyám, Bizsu is idős már, lustán fekszik mellettem. Hétköznap nyugalmasan éldegélünk, csak hétvégén járom a diszkókat. De akkor mindent beleadok, hogy jól érezze magát a közönség.”

fotó: Rózsa Erika, Nagy Zoltán, Toroczkay Csaba