Gyerekként valószínűleg te voltál az, akire a szülők és a tanárok mindig számíthattak. Nem problémáztál, nem lázadtál, jól tanultál, és igyekeztél senkinek sem csalódást okozni. Kívülről ez mintagyereknek tűnhetett, de a pszichológusok szerint a jó gyerek szerepnek felnőttkorban árnyoldalai is lehetnek.
Sokan ugyanis már egészen fiatalon megtanulják, hogy a szeretet, az elfogadás vagy az elismerés feltétele a jó viselkedés. Emiatt később is hajlamosak lehetnek mások igényeit a sajátjaik elé helyezni, kerülni a konfliktusokat, vagy folyamatosan külső megerősítést keresni.
Mindig másokat helyezel magad elé
A „jó gyerekek” gyakran rendkívül érzékenyek mások hangulatára. Már gyerekként megtanulták észrevenni, mikor kell alkalmazkodni, mikor kell csendben maradni, vagy mikor érdemes háttérbe szorítani a saját igényeiket.
Felnőttként ebből gyakran túlzott megfelelési kényszer alakul ki. Nehezen mondanak nemet, bűntudatot éreznek, ha saját magukat választják, és attól félnek, hogy csalódást okoznak másoknak.
A konfliktusoktól is jobban tarthatsz
Ha gyerekkorodban azt tapasztaltad, hogy a béke és a dicséret akkor jár, ha mindig együttműködő vagy, könnyen előfordulhat, hogy felnőttként is kerülöd a vitákat. Ilyenkor sokan inkább lenyelik a sérelmeiket, mintsem felvállalják a véleményüket. Rövid távon ez kényelmesnek tűnhet, hosszú távon azonban feszültséghez és kiégéshez vezethet.
Még többet olvasnál a lélek sötét bugyrairól? Ez is érdekelhet!
Nehezen tudod, valójában mit szeretnél
Az állandó alkalmazkodásnak van még egy kevésbé látványos következménye. Egy idő után elveszhet a kapcsolat a saját vágyakkal és célokkal. Aki éveken vagy akár évtizedeken át mások elvárásaihoz igazodik, gyakran bizonytalan abban, hogy ő maga mit szeretne igazán.
Ez a párkapcsolatokban, a munkában és a nagyobb életdöntéseknél is megjelenhet.
A megfelelés eredetileg túlélési stratégia
Dr. Daniel S. Lobel pszichológus, a Psychology Today szerzője, aki a gyermekkori érzelmi sérülések és a megfelelési viselkedések kapcsolatát kutatja, arra hívja fel a figyelmet, hogy a túlzott alkalmazkodás gyakran gyerekkori mintákból ered.
„Sok megfelelési kényszerrel élő ember olyan családban nőtt fel, ahol azt tanulta meg, hogy mások igényeit a sajátjai elé kell helyeznie. Nem nagylelkűségből teszi ezt, hanem azért, hogy biztonságban érezze magát.”
A gyermeknek meg kell tanulnia önmaga lenni
Dr. Becky Kennedy gyermekpszichológus, a Good Inside alapítója, aki a gyermekek érzelmi fejlődésével foglalkozik, szerint a túlzottan alkalmazkodó gyerekekből gyakran szorongó felnőttek lesznek.
„Szeretjük a megfelelni akaró gyerekeket, mert nagyon figyelik, elégedettek vagyunk-e velük. Hosszú távon azonban éppen ezek a tulajdonságok vezethetnek felnőttkori szorongáshoz és ürességérzéshez.”
A gyermeknek azt is meg kell tanulnia, hogy akkor is szerethető, ha nem minden helyzetben mások elvárásai szerint viselkedik.
Nem önzés, ha magadra is gondolsz
Ha magadra ismertél, nincs okod arra, hogy hibáztasd a szüleidet vagy önmagadat. A „jó gyerek” szerep eredetileg segített eligazodni a világban. Felnőttként azonban már lehetőséged van új mintákat kialakítani.
A saját szükségleteid felismerése, a határok meghúzása és az őszinte véleményed felvállalása nem önzés. Éppen ellenkezőleg: ezek azok a lépések, amelyekkel végre nemcsak másoknak, hanem önmagadnak is meg tudsz felelni.
