Hofi Géza gyűlölte a felkészületlenséget, ami nem csoda, hiszen ő maga egész életében készült: mindig a következő fellépésre. Anyagait folyamatosan frissítette, a napi aktualitásokhoz igazította. Mint mondta, szívrohama után még az intenzív osztályon is új poénokon törte a fejét. A művészt a Kádár-rendszer virtuóz komikusaként emlegetik, de a rendszerváltozás után is képes volt megújulni. Halála előtt három nappal még a színpadon állt, és szórakoztatta a közönséget.
Gyári munkásból lett komédiás
De miért szerette annyira közönség, hogy sok vicce a mai napig szállóige? Erről így vallott: „Mert van egy ember, aki elmondja, ami őket idegesíti. Erre is törekszem. Ha egy pici gyanúja is fennáll annak, hogy a nagyközönséget nem érdekli az engem ért sérelem, már nem is mondom. Ismerve a magyar történelem és a kabaré összefüggéseit, 1957 után törvényszerűen jönni kellett egy ilyenfajta humoristának. Az, hogy ez az ember én lettem, véletlen” – fogalmazott egy interjúban Hofi, aki olyan parádésan szólt be a rendszernek, hogy még Kádár János is megkedvelte. Olyannyira, hogy az ő közbenjárásával jutott hozzá imádott autójához, egy, a minisztériumból kiselejtezett Mercedeshez. Hatalmas becsben tartotta. A művész útja hajdanán nem indult könnyen.
Háromszor is megpróbált bejutni a Színművészeti Főiskolára, mindhiába. A Kőbányai Porcelángyár munkása lett, mellette pedig beiratkozott Rózsahegyi Kálmán Színiiskolájába, ahol Sas József és Sztankay István voltak a társai. Kereste a színpadot, ahol csak tudta, fellépett még a téglagyár színtársulatában is. Végül Szendrő József színigazgató figyelt fel a tehetségére, és Debrecenbe szerződtette. Önálló produkcióival egyre nagyobb hírnévre tett szert. Fanyar, „igazmondó” humora vitte a hírét szerte az országban, és a legnagyobb művészek közé emelkedett.
Első feleségét vörös dögnek becézte
Hofi Géza a magánéletben csendes, visszahúzódó ember volt. Amit tőle megtudtunk róla, azt viccein át tudtuk meg. Láttuk, mit gondol a világról, de azt csak nagyon keveseknek mutatta meg, ki is ő valójában. Számos riporter nekiszegezte ezt a kérdést, de mindig azt felelte, erről nincs értelme beszélni. Nagy szerelmeiről azért tudunk. Mindössze 23 éves volt, amikor oltár elé vezette Vnoucek Margitot. Rajongásig szerette a nőt, akit szemtől szembe is úgy becézett: „vörös dög”.
Gitta eltűrte a művész kilengéseit, mellette állt a legnehezebb időkben, egész életét feláldozta Hofi szakmai sikereiért. Gyermekük nem született, de boldog házasságban éltek 36 éven át, aminek a feleség hosszantartó betegség után bekövetkezett halála vetett csak véget. Hofi a veszteség miatt sokáig nem vállalt fellépéseket, mélyen gyászolt, jó ideig arra is képtelen volt, hogy Gitta ruháitól megváljon. Amikor újra színpadra állt önálló műsorával a Madách Színházban, a záródalát kifejezetten elhunyt feleségének énekelte, egy szál rózsával a kezében, könnyekkel a szemében.
Váratlanul aludt el örökre
Amikor már senki nem számított rá, a művészre újra rátalált a szerelem, a nála 20 évvel fiatalabb Ildikó személyében, aki a második felesége lett. Csupán hét esztendő adatott meg nekik, de micsoda idő volt az! Hofi özvegye minden percre boldogan emlékszik, és csak azt sajnálja, hogy nem öregedhettek meg együtt.
„Nem legkedvesebb emlékem van a Gézával töltött évekből, hanem legkedvesebb poénom – mesélte Ildikó egy nemrégiben vele készült riportban. – Ez pedig az, amikor odahajolt hozzám, és megkért, hogy legyek a felesége. Végül rájöttem, hogy komolyan gondolta, egyáltalán nem poénnak szánta.”
A házaspár vidáman töltötte a közös napokat. Ildikó ahová csak tudta, elkísérte Hofit, és kizárólag akkor porszívózott, ha a művész nem volt otthon, mert a zúgás-búgást a férje nem tudta elviselni. Boldogok voltak, jöttek-mentek, tevékenykedtek, aztán egyszer csak… vége lett.
„Olyan tragikusan… – fogalmazott Ildikó. – Előző nap még énekeltünk a kocsiban, kirándultunk, lefeküdt aludni, és úgy döntött, hogy többet nem ébred fel. 65 éves volt. 65 évesen nem való meghalni. Nagyon nehéz évek voltak ezek lelkileg. Sokáig visszavártam, mindig mindent úgy csináltam, hogy ha hazajön, tetsszen neki. Eladtam az autóját, és abban az időben többször azt álmodtam, hogy hazajött Géza, és lelkiismeret-furdalás gyötört, amiért túladtam a kocsin. Álmomban mondtam neki, hogy eladtam az autót, de veszek másikat. Majd felébredtem, és rájöttem, hogy Géza már nincs velem.”
A közös emlékek és a közönség szeretete azonban Ildikóval maradt. Az emberek a mai napig megsimogatják az utcán, amiért ő volt Hofi Géza felesége. Nap mint nap érzi a szeretetet. Mi pedig nap mint nap nevetünk a legnagyobb magyar komikus örökérvényű viccein és kimondott igazságain.
Fotó: Gordon Eszter, Mti, Fortepan/Szalay Zoltán, Archív
