Eszébe sem jutott humoristának lenni. Jól érezte magát abban a szakorvosi rendelőben, ahol fogászati asszisztensként dolgozott majdnem 30 éves koráig.
„Egy kedves ismerősöm hívta fel a figyelmemet arra, hogy jelentkezzek a Hócipő újság hirdetésére, amelyben fiatal humoristákat kerestek. Persze nem küldtem be a jelentkezési lapot, azt mondtam neki, hogy elvesztettem az újságot. Erre az ismerősöm azt válaszolta, sebaj, itt egy másik példány… Így már kénytelen voltam jelentkezni” – eleveníti fel a régmúltat Bach Szilvia, akinek a színpadi karrierje 1990-ben kezdődött, miután megnyerte a Humorfesztivált. A korábban férfiak uralta világban ő volt az első magyar női humorista.
„Mi vagyunk a középgeneráció: Maksa, Ihos József, Éles István és én. Szerencsém volt, mert szeretettel fogadtak a régi, legendás humoristák, és azok a srácok, akikkel egyszerre indult a pályám. Sajnos a mostani stand up-előadók részéről nem érzek tiszteletet, sokszor nem is köszönnek, amikor egy-egy tévéfelvételen összefutunk.”
Szilviának időről időre sikerül megújulnia. Jelenleg a cigányasszony, Jolika névre keresztelt karaktere népszerű. „Ezt a műsorszámomat először a Rádiókabaréban mutattam be. Nagy sikere volt, így most ezzel járom az országot. Abban a pillanatban, ahogy felveszem a pongyolát, máris átalakulok Jolikává.”
A humorista nagyon hiteles a vidéken élő cigányasszonyszerepben, pedig élete jelentős részét a pesti belvárosban töltötte. „A hatodik kerületben nőttem fel, a húszas éveimben pedig egy terézvárosi bölcsődében dolgoztam. Most is a Nagykörúton lakom, ahol a 4-es és a 6-os villamos robog. Igaz, van egy kicsi telkem Fehérvárcsurgón. Szeretek főzni, kertészkedni, a magaságyásban termő paradicsomból házi szószt készíteni. Tavasztól őszig a jó levegőn vagyok.”
Egy szem lánya, Danics Dóra tíz évvel ezelőtt nyerte meg az X-Faktort. „Dóri most Szombathelyen lakik, de jó a kapcsolatunk, amikor feljön a fővárosba, mindig nálam alszik. Néha együtt is fellépünk, mert van egy közös zenés-humoros műsorunk.”
Szilvia a lányának köszönheti, hogy elindult a festőművészi pályán. „Egyszer Dóritól kaptam ajándékba egy festőállványt, amit én szépen betettem a szekrénybe, mert nem tudtam, hogy mit kezdjek vele. Aztán elmentünk együtt Mexikóba, és az ottani művészek képei olyan hatással voltak rám, hogy amikor hazajöttünk, én is elkezdtem festeni. Autodidakta módon tanultam meg ezt a szakmát, ami mostanra már jóval több, mint hobbi. Ez a második bevételi forrásom, számos kiállításon mutattam be a képeimet.”
A 62. évében járó humorista nem érzi a közelgő nyugdíjas éveket. „Hihetetlen számomra, hogy ilyen gyorsan megy az idő, mert lelkileg még mindig 25 éves vagyok.”
Fotó: Dfp/Schumy Csaba, Privát
