Sokunk párkapcsolataiban jelennek meg visszatérő minták, mintha újra és újra ugyanabba a folyóba lépnénk. Az érzelmeinkben a mélyen gyökerező, gyerekkori mintáink is vezérelnek. A szerelem idealizálása, a rózsaszín köd, a vágy arra, hogy újraírjuk a múltat, mind-mind befolyásolják, kit választunk. Dr. Poór Judit párkapcsolati és szexuális tanácsadót kérdeztük, hogyan lehet változtatni ezen.
Amit gyerekként kaptunk
Annak, hogy gyakran hasonlót választunk a szerelemben, az ismerősség érzése a legfőbb oka. „Gyerekkorunktól kezdve arra törekszünk, hogy megéljük az ősbizalmat: azt a biztonságot, amelyben érezzük, hogy figyelnek ránk, meghallgatnak és fontosak vagyunk. Ha például egy kisbaba sír, de nem kap választ a szükségleteire, akkor azt tanulja meg, hogy nem érdemes sírni, mert nem kap figyelmet. Ez a minta beépülhet, és később is nagy hatással lehet a párkapcsolatainkra” – mondja a szakember.
Dr. Poór Judit azt is hangsúlyozza, hogy felnőttként gyakran megpróbáljuk újraírni a saját történetünket, tehát a fenti példát alapul véve mindig olyan kapcsolatokba csöppenünk, ahol az érzelmeinkre nem érkezik a partnerünktől megfelelő válasz.
Szívünk mélyén remélünk
„Ha gyerekként nem kaptuk meg azt a fajta biztonságot és szeretetet, amelyre vágytunk, akkor ösztönösen olyan társat választunk, akivel újraélhetjük ezt a dinamikát, felállást, még akkor is, ha ez fájdalmas. Ilyenkor az ismerősség érzése vezet minket. Ezért fordulhat elő például, hogy valaki egy ilyen gyerekkorral a háta mögött egy nehéz természetű, nárcisztikus partner mellett marad, mert számára ez az ismerős minta. Ugyanakkor a szíve mélyén azt reméli, hogy a következő kapcsolat más lesz, és sikerül megváltoztatnia.”
Írjuk felül a berögződéseket!
Gyakran inkább ragaszkodunk a biztos rosszhoz ahelyett, hogy kilépnénk az ismeretlenbe. Ugyan a szakításnál elhatározzuk, hogy ilyen kapcsolatba többet nem megyünk bele, mégis újra ott kötünk ki. Ilyenkor magunkban kell keresni az okokat, és feltenni a kérdést: miért ragaszkodunk olyan kapcsolati mintához, ami valójában nem tesz boldoggá? Miért választunk mindig olyan párt, aki megmondja nekünk, hogy mit csináljunk, vagy miért vagyunk egy olyan férfival, aki nem figyel ránk eléggé?
„Fel kell ismernünk, milyen mintákat hoztunk magunkkal a gyerekkorból, a kamaszévekből vagy az első kapcsolatainkból. Szegezzük magunknak a kérdést: „milyen voltam abban a kapcsolatban?”
Hiszen az is számít, hogyan reagáltunk bizonyos helyzetekre az előző párunk mellett. Lehet, hogy az első férjünk megcsalt, és emiatt a második kapcsolatunkban féltékenyebbek vagyunk, de ebből nem szabad azt a következtetést levonni, hogy csak a csalfa férfiakat vonzzuk – szögezi le Judit. – Ha tisztában vagyunk önmagunkkal, könnyebben húzhatjuk meg a határt, hogy már nem szeretnénk bizonyos mintát követni, de ez nem mindig egyszerű.
Az ismerősség érzése visszacsábíthat: lehet, hogy egy új partner hasonló vonásokat mutat, mint az ideálunk, és a vágy hajtana felé, hogy vele legyünk, de ilyenkor ésszel mérlegelnünk kell. Hiába erős a vonzalom, ha közben azt látjuk, hogy az illetővel megint visszakerülnénk egy korábbi mintába.”
Idősebb korban még szigorúbb mércével
Jól működő párkapcsolat nem létezik stabil alap nélkül.
„Két ember viszonyának az alakulása attól is függ, milyen csomaggal érkeztünk. Érdemes megvizsgálni, hogy van-e a párkapcsolatban szeretet, intimitás, szenvedély és elköteleződés, hiszen csak így teljesülhet be a szerelem – hangsúlyozza a szakértő. – Ahogy az ember idősebb lesz, már annyi tapasztalatot és élményt halmozott fel, hogy jobban tudja, milyen típusú társat keres. Érettebb korban vegyük szigorúbban a mércét és a figyelmeztető jeleket. A múltbeli mintáink ismerete segíthet abban, hogy ne ismételjük meg ugyanazokat a hibákat. Ha tisztában vagyunk az elvárásainkkal, és megvan az említett négy tényező, akkor jó eséllyel lehet valóban működő kapcsolatunk.”
Ez is érdekelhet: Nagy korkülönbség a szerelemben: csak így fog jól működni a párkapcsolat
Fotó: Getty Images
