Ezotéria

Tollbamondás a túlvilágról: így üzennek a valóságban másik létsíkon tartózkodó szellemlények

Sok író megtapasztalta a történelem folyamán, hogy mintha a kezét egy láthatatlan erő, a másvilágról érkező sugallat irányítaná. Az ezotéria szakértői szerint ez az úgynevezett szellemírás a leggyakoribb médiumi képesség.
Egy régistration írógépen gépelő lány

Egy másik létsíkon tartózkodó szellemlény időről időre kiválaszthat valakit az élők közül, hogy rajta keresztül nyilvánuljon meg. Az illetőnek nem kell médiumnak lennie, sőt nem is kell intenzíven foglalkoznia az ezotériával, az átlagosan működő megérzések éppen elegendők.

A másvilágon lévő lény csak annyi időre csatlakozik hozzá, amíg lediktálja neki mindazt, amit közölni szeretne.

A múzsák titka

A fennmaradt emlékek szerint Homérosz és más nagy ókori költők is úgy gondolták, hogy a múzsa odaát van – ezért kérték műveikben arra, hogy inspirálja őket. Több régi művésznek olyasvalaki volt a múzsája, akihez életében érzelmi kapcsolat fűzte. Ilyen múzsa volt például Danténak Beatrice, Petőfi Sándornak pedig a tizenöt évesen elhunyt első szerelme, Csapó Etelka.

Könyv néhány nap alatt

Egy régistration írógépen gépelő lány(Forrás: Adobe Stock)

Átlagemberek esetén a szellem választja ki, akinek diktálni akar. Csatlakozása után az illetőnek megmagyarázhatatlan „írhatnékja” támad, papírt és tollat ragad, módosult tudatállapotba kerül, és szinte természetfeletti sebességgel veti papírra a gondolatokat.

A 19. századból különösen sok ilyen esetet ismerünk.

  • Az 1850-es években egy amerikai bíró, John Worth Edmonds azt állította, hogy a híres svéd misztikustól, Emanuel Swedenborgtól és Francis Bacon angol filozófustól kap üzeneteket.
  • De írómédium volt az ír költő, William Butler Yeats felesége, Georgiana is, aki egy egész könyvet írt meg így pár nap alatt. Yeats nyolc éven át tanulmányozta felesége különös alkotását, majd 1925-ben saját neve alatt kiadta, Látomás címmel.

Az úri szalonok médiuma

A 20. század első felében egy amerikai hölgy volt az úri szalonok ünnepelt írómédiuma. A 31 éves Mrs. Pearl Curran átlagos fiatalasszonyként élt 1913-ig, amikor egy nyári estén férjével a barátaikat fogadták a villájukban.  A vacsora után a kísértetek, a szellemidéző szeánszok népszerű témájára terelődött a beszélgetés. A háziasszony hirtelen rosszul lett, arca elváltozott, tollat és papírt kért, majd írni kezdett:

„Sok holdévvel ezelőtt éltem. Visszajövök. A nevem Patience Worth.”

Patience szelleme többször is „megszállta” Mrs. Currant, aki készségesen lejegyezte, amit odaátról diktált. A lélek először a saját élettörténetet mondta tollba: a 17. században élt, fiatal, angol lány volt, akit egy amerikai utazása során megöltek az indiánok.  A fiatalon elhunyt lánynak remek stílusa volt, mert a regényt méltatták a kritikusok, de verseket, valamint bölcs gondolatokat is diktált, percenként százszavas sebességgel.

A különös eset felkeltette a kutatók érdeklődését. Egy oxfordi tanár – aki nem hitt az ezotériában – azt nyilatkozta, hogy ez puszta fiziológiai csoda. Patience Mrs. Curran mellett maradt, amíg az asszony idős korában meg nem betegedett.

Ezalatt kisebb könyvtárnyi művet alkottak. Jézus életéről olyan könyv készült, amely egészen egyedi módon írta le az ókori Júdeát. A túlvilági lelkek ugyanis a szakértők szerint szabadon betekinthetnek más történelmi korokba.

nő egy könyvbe tollal ír, háttérben virágok(Forrás: Adobe Stock)

Spirituális üzenetek

Egy magát Sethnek nevező lény 1963-ban „tapadt rá” egy amerikai fiatalasszonyra, Jane Robertsre. Jane írónő volt, ám addig egyáltalán nem hitt a túlvilág létezésében. Mindez megváltozott, amikor Seth csatlakozott hozzá.

Egy őszi estén hirtelen úgy érezte, mintha kábítószer hatása alá került volna. Óriási erővel, szinte lavinaként zúdultak a fejében az újabbnál újabb gondolatok. Mintha valaki az agyát egy nagy vevőkészülékké változtatta volna.

Aki ezt a változást okozta, Seth néven mutatkozott be: egy amerikai férfi lelke volt, aki 1942-ben távozott. Arra kérte Jane-t, hogy írja le, amit diktál, és utána ezt a lehető legtöbb embernek hozza a tudomására. Így születtek az azóta világhírűvé vált úgynevezett Seth-könyvek.

Ezekben Seth a tudomány szinte minden területét érintette.

Olyan témákat elemez, mint a téridő szerkezete, a gondolat hullámtermészete, a párhuzamos világok, a halál utáni lét. Amikor tudósok olvasták el a jegyzeteket, kizártnak tartották, hogy a bölcsész végzettségű Jane írta volna őket. Nekik is évtizedekig tartó kutatómunkára lett volna ugyanis szükségük, hogy a témában hasonló színvonalon tudjanak megnyilvánulni.

Még többet olvasnál ezotériáról? Ezek most a legolvasottabb cikkeink

Ösvények térben és időben

Seth szerint halhatatlanok vagyunk, ahogy Jane által üzente:

„Éltetek már korábban, fogtok élni ezután is, és amikor a fizikai életet elhagyjátok, létezni fogtok akkor is.”

Seth egy köztes dimenzióban tartózkodott, mint mindenki két leszületés között, ahol nem feltétlenül szakad meg a kapcsolat a földiekkel.

„Léteznek ösvények a térben és az időben, amelyeken keresztül közlekedni lehet, és álmaitokban ti is jártatok már ott, ahol én vagyok.”

Ezeken az ösvényeken, mint rádiósávokon keresztül tudnak az eltávozottak kommunikálni az élőkkel – ez a szellemírás titka is.

Seth azt is üzente, hogy az emberiség egy új világ küszöbén áll, amelynek hatására egyre többen – talán tömegek – fognak médiumi képességeket nyerni, és innen újabb és újabb információkat szerezni, például azt, hogy a halál csupán egy dimenzióváltás: „Biztosítalak benneteket, hogy a halál csupán egy új kezdet…” – üzente.

Zenei inspiráció

Rosemary Brown angol háziasszonynak tucatnyi nagy zeneszerző – Liszt, Beethoven, Schubert stb. – diktált a túlvilágról zongoraműveket. Ezekből a szerzeményekből az 1970-es években nagylemez jelent meg, amelyet maga Leonard Bernstein is úgy kommentált: ha nem tudná, hogy a szerzők halottak, a darabokat nekik tulajdonítaná.

Fotók: Adobe Stock

Ajánlott videó

Előfizetés

Fizessen elő magazinunkra!

RÉSZLETEK