Olykor egyetlen mosoly elég ahhoz, hogy valaki eszünkbe jusson. Egy pillantás, egy fejtartás, egy jellegzetes mozdulat, és máris ott van előttünk valaki, akit régóta nem láthatunk. Vilmos hercegnek pontosan ilyen érzése lehet, amikor kislányára, Saroltára néz. Nem egyszerűen azért, mert a hercegnő arca emlékezteti édesanyjára, Dianára.
Hanem azért is, mert bizonyos mozdulataiban, természetességében és kedvességében is felfedezni véli néhai édesanyját.
Ugyanaz a különös tekintet
Szinte hihetetlen, de idén augusztus 31-én huszonkilenc éve lesz annak, hogy meghalt Diana hercegné, s mégis vannak pillanatok, amikor olyan érzésünk lehet, mintha Lady Di csak egy lépéssel járna előttünk. Ott van egy fényképen, egy régi történetben, egy ékszerben, amelyet Katalin hercegné visel, vagy éppen lányunokája arcán.
A 11 éves Saroltának nem kell Dianát utánoznia ahhoz, hogy eszünkbe juttassa őt, elég ránézni. A szemek, a mosoly, az arc finom vonásai mellett azonban van valami nehezebben megfogható is: a kis hercegnő kisugárzása.
Vilmos egy rendezvényen különösen szemléletesen mesélt erről. Amikor egymás mellé tették a gyermekkori fényképét és Sarolta egyik fotóját, ő rögtön felismerte a hasonlóságot.
„György és Lajos nem, de Sarolta teljesen olyan, mint én. Úgy mosolyog, olyan gesztusai vannak, de látom benne az édesanyámat, Dianát is”
– mondta.
Nem fél az utca emberétől
Diana egyik legnagyobb varázsa a közvetlensége volt. Nemcsak integetett az embereknek, hanem beszélgetett velük, megérintette, olykor meg is ölelte őket, nem véletlenül hívták a Szívek királynőjének. Saroltánál ugyanez a természetesség figyelhető meg: ha lehetősége van rá, nemcsak udvariasan átveszi a virágokat, hanem szóba is elegyedik az emberekkel.
Nemegyszer meg is öleli őket, és egyáltalán nem az látszik rajta, hogy ezt „feladatként” teljesítené. Inkább olyan, mintha egyszerűen ilyen lenne – ez pedig nagyon fontos különbség. A hasonlóság azonban nem áll meg a mosolynál.
Sarolta otthon állítólag igazi kis főnök. Figyel a rendre, a megfelelő öltözködésre, az étkezésekre, és a testvéreit is gyakran emlékezteti arra, hogyan kell viselkedniük. Láttuk már nagyobb királyi eseményeken is, ahogy Györgyöt vagy Lajost finoman figyelmezteti a protokollra.
Diana gyermekkorában maga is nagyon gondoskodó kislány volt. Amikor a szülei elváltak, nővérei bentlakásos iskolába kerültek, ő pedig otthon maradt az öccsével, Charlesszal. Sok tekintetben ő lett a kisfiú támasza, szinte anyja helyett anyja.
Ez is érdekelhet
Hörcsögök, balett és egy szokás
A királyi család két tagját ráadásul egészen hétköznapi dolgok is összekötik. Diana rajongott az állatokért, gyermekként a tengerimalacával még egy kiállításon is részt vett, ahol első helyezést ért el. Annyira ragaszkodott hozzá, hogy amikor bentlakásos iskolába került, magával vitte kedvencét is.
Sarolta szívéhez szintén közel állnak a kisállatok. Hörcsögöt tart, és korábban arról is meséltek, mennyire megviselte imádott kutyája, Lupo elvesztése.
És ott van a balett: Diana számára a tánc igazi örömforrás volt. Ha boldog volt, táncolt, ha szomorú, akkor is. Sarolta ugyancsak balettozik, és bár még nem láthattuk olyan emlékezetes produkcióban, mint egykor Dianát, mozdulataiban már most felfedezhető az a kecsesség, amely a nagymamáját is jellemezte.
Katalin egy alkalommal azt mondta: Sarolta éppen úgy táncol, mint a néhai nagyanyja. Milyen különös, hogy egy családi vonás néha nem az arcban, hanem egy mozdulatban bukkan fel.
Jó dolog, ha Sarolta örökölt valamit Diana kedvességéből, közvetlenségéből és emberszeretetéből. Lehet, hogy egyszer majd viseli a nagymamája ékszereit is. Az is lehet, hogy a családi történetekből megtanulja, hogyan használta Diana a hírnevét mások segítésére.
Lehet, hogy még sokszor hallja majd: „pont olyan, mint a nagymamája”. De az a legfontosabb, hogy nem kell Dianává válnia. Mert ő Sarolta. Lehet és kell is, hogy legyen saját útja, saját álma és saját mosolya is. De azért jó elképzelni, hogy amikor Vilmos ránéz a lányára, olykor egy pillanatra nemcsak a saját kislányát látja, hanem imádott édesanyját is.
És talán éppen ezért olyan szerethető ez a hasonlóság: nem azt jelenti, hogy a múlt visszatér, hanem azt, hogy valami szép tovább él.
Mindig emlékezni fognak rá
Vilmos és Katalin mindig ügyelt arra, hogy gyermekeik ne csupán képekről ismerjék Dianát. Beszélnek róla, történeteket mesélnek nekik, és a családi emlékezet részeként tartják számon. Vilmos korábban így fogalmazott:
„Rendszeresen én fektettem le a gyerekeket, mikor kisebbek voltak. Akkor mindig emlékeztettem őket, hogy két nagymama van az életükben, és fontosnak tartom, hogy ismerjék meg az én édesanyámat is, azt, hogy ki volt ő, és hogy létezett.”
Fotó: Mesterséges intelligencia által készített kép, Getty Images
