Pilóták királynőjéből lett mézeskalács-készítő: Bús Edina a gázpedált cserélte tepsikre

Edina tíz évig, 2008-tól 2018-ig versenyzett gyorsasági kategóriában. A két bátyjával kezdődött a történet, akik mellett megszerette az autókat. „Azért voltak Barbie babáim is, de Barbie-nak is Ferrarija volt – meséli Edina. – Soha nem gondoltam, hogy autóversenyző leszek. Aztán a testvéreim belecsöppentek ebbe a világba, majd engem is magukkal vittek, és egész jó eredményeket értem el.”

Nagyon büszke rá, hogy húsz-huszonöt férfi között egyedüli nőként indult a versenyeken. A dobogóról a Suzuki-kupában ugyan lecsúszott a szezon végén, de összetett negyedik lett, ennyi pasi között ez nagy teljesítmény volt.

A Forma–1-vezér adta át neki a díjat

„Kiemelném még a Lotus Ladie’s Cupot, azaz egy kifejezetten nőknek rendezett versenyt, amelyen két évben is bajnok lettem, van tehát két magyar bajnoki címem, többször lettem Az Év Női Versenyzője, szóval van egy pár kupám.”

A tíz évből az utolsó kettőben már nagyon sokat versenyzett külföldön is, sok európai városon kívül még Indiába is eljutott. Az itthoni Forma–1-­en is szerepelt betétfutamokon, ami azt jelenti, hogy közvetlenül a nagy verseny előtt „bemelegítésként” száguldanak végig a pályán. Itt az egyik versenyt egyperces előnnyel megnyerte, pedig esett az eső.

„Nagyon izgalmas volt, és a koronát az tette fel rá, hogy maga Bernie Ecclestone, az akkori Forma–1-vezér adta át nekem az első helyért járó díjat. Azt mondták, ő még soha nem adott át díjat senkinek. Erről akkor újságcikk is megjelent, úgy neveztek benne, hogy: Pilóták királynője.”

Szép, kerek és tartalmas tíz év volt, de azután vége szakadt a versenyzésnek. Edina a külföldi két év után úgy érezte, már nem tud tovább fejlődni.

„Nagyon fájt a szívem – mondja –, de tudtam, hogy erre van szükség. Ha nem hozok több eredményt, az nekem sem lesz jó. Teljesen elszakadtam az autóversenyzéstől, még csak gokartozni sem járok, jelenleg minden időmet a munka és a 4 éves ikerlányaim töltik ki.”

Anyukaként Edina sportosan, de nyugodtan vezet és a magánautója sem versenyautó. Bár olykor hiányzik neki a sebesség és a lóerő, előfordul, hogy a lányai figyelmeztetik, menjen már gyorsabban.

Vannak speciális kiszúró formái is

Két évvel ezelőtt pedig a kimondottan férfias tereptől eljutott egy teljesen nőies foglalkozásig. A sütés hobbiként indult. A három év alatt, amíg otthon volt a kislányokkal, Edina már nagyon vágyott rá, hogy legyen valami otthon is űzhető elfoglaltsága. Elment egy mézeskalácsdíszítő-tanfolyamra, de akkor még nem tervezte a váltást, csak szeretett volna a gyerekek mellett kikapcsolódni. Világ­életében szívesen rajzolt, kézműveskedett. Megtetszett neki ez a foglalatosság, és elkezdett otthon gyakorolni. Abban az időben mindenki mézeskalácsot kapott tőle születésnapjára, névnapjára, karácsonyra. Tavaly januárban készített egy kollekciót, lefotózta, feltette a közösségi oldalra – és annyira bejött, hogy februárban már Valentin-napi mézeseket rendeltek tőle. Aztán húsvét, anyák napja, folyamatosan érkeztek a megrendelések, sokkal több, mint amennyit ki tudott szolgálni a gyerekek mellett.

Ahogy elkezdték az óvodát, több ideje lett, hét közben „gyártja” a mézeskalácsokat, és idén februártól már ő is tart tanfolyamot, úgynevezett workshopot. Megtanítja a jelentkezőknek a sütés fortélyait, és a saját speciális mázreceptjét is megosztja. Emellett vannak egyedi és céges megrendelései is. A kiszúrókat, ha nincs a boltokban, egy erre szakosodott céggel gyártatja. Bájos mázas figuráit mintha mesekönyvek képzett grafikusai készítették volna, Edina viszont ösztönös tehetség. „Anyukám gyönyörűen ír, rajzol, a testvérem szintén, de hivatásos festőről vagy rajzművészről nem tudok a családban” – mondja Edina.

Olyan a rajzolás, mint a meditáció

A gyorsaság után most a lassú, türelmes munka áll Edina életének középpontjában. „Rendkívül precíz ember vagyok – állítja. – Nehezen adok ki a kezemből munkafolyamatot, mert akkor talán nem úgy sikerül, ahogy én szeretném. Nem mindegy, hogy a tésztát mikor vesszük ki a hűtőből, hogy a megfelelő állapotban legyen, ne legyen túl ragacsos, de könnyen lehessen nyújtani, és ha beleszúrom a formát, megtartsa az alakját. Figyelek arra is, hogy egyforma vastagságú legyen a kinyújtott tészta, mert ha több szódabikarbóna vagy sütőpor került bele, akkor kicsit puffadtabb. Ilyenkor még melegen ráteszek egy másik tepsit, ami simára nyomja. Megvannak a bevált taktikáim a sütésnél.”

Hiába ugyanaz a recept, nem tudja mindenki ugyanúgy megsütni. Minden számít: a hőfok, a tárolás, a nyújtás, a szaggatás. Edina például nem gombócban, hanem már egy kicsit kinyújtva teszi a tésztát a hűtőbe, és szilikonos lapon nyújtja tovább, azon szaggatja, nem helyezi át másik sütőlapra, mert közben deformálódhat. További műhelytitkai közé tartozik az is, hogy narancshéjat és mandulaaromát is tesz a tésztába. „A máz felrajzolásához pedig bizony kell türelem, olyan ez, mint valamiféle meditáció” – mondja.

Fotó: Ambrus Marcsi, Privát