„Ami engem illet, azokból a napokból, amikor válságos állapotban voltam, semmire nem emlékszem. Miután pedig magamhoz tértem, minden oldalról dőlt rám a szeretet. Ott volt velem a családom, a csodálatos orvosok és ápolók, akik nemcsak rám, hanem körülöttem minden betegre bámulatosan odafigyeltek az intenzív osztályon. Ott nem számít, az ember Kossuth-díjas vagy vízvezeték-szerelő, egyenrangú emberek vagyunk mindannyian. Nem vagyok ezoterikus beállítottságú, így nem töprengtem azon, miért éltem túl ezt a baktériumfertőzéssel bonyolított makacs tüdőgyulladást, miért kaptam még egy esélyt. Nem győztem az újságokban elolvasni, mi minden „történt” velem, és meghatott, hogy ilyen sokan aggódtak értem, hogy ennyit méltattak. Azt hiszem, ennyi szeretet csak akkor ömlik az emberre, ha már a túlvilágon van, és nem láthatja. Szerencsés vagyok, mert túléltem, és megadatott, hogy megtudhattam, néhány embernek azért adtam az életem során vidám perceket.”
Szórakoztatják a bulvárhírek
János elárulta, valósággal kacagott, amikor elolvasta, miket írtak róla, amíg a kórházban feküdt, és nem tudott nyilatkozni. Szerinte a feltételezések tucatjaiból összeállna egy jó kis paródia.
„Az ember felébred a mélyaltatásból és csak néz, hogy mialatt távol volt, mennyi ’ügye’ lett. „Bevallom, nem vagyok nagy médiafogyasztó, hol dühít, hol szórakoztat a bulvár. Azon például a családommal nagyon elcsodálkoztunk, amikor valahol évekkel ezelőtt azt írták, amíg éltek Jutka szülei, addig átjártunk hozzájuk, de mióta elhunytak, ők járnak át hozzánk” – meséli.
További részletek a ma megjelent Meglepetés magazinban, ahol az is kiderül, milyen tünet maradt vissza a színész ijesztő betegségéből.
Fotó: RTL
