Gyermeki izgalommal készül a húsvétra Oszvald Marika: „Nagymamaként új értelmet kaptak az ünnepek”

Az ünnepre készülve már most tervezgeti a kertbe rejtett apró meglepetéseket, hiszen ahogy minden évben, idén is nála gyűlik össze a család. A népszerű szubrett az ünnepi időszakra hangolódva mesél húsvéti szokásaikról.

„Nagyszombaton születtem, édesapám neve napjára érkeztem, és az öcsém is Gyula, ebből kifolyólag nálunk a húsvét mindig nagy családi ünnepség. Ez már gyermekkorom óta így van, és ezt a hagyományt ma is örömmel visszük tovább” – kezdi a színésznő a tőle megszokott lendülettel és derűvel.

A készülődésbe besegít a család

Ilyenkor rendszerint nála, Gödöllőn jönnek össze a kertben. Marika azt is elárulta, hogy rokonai igyekeznek tehermentesíteni, mert nagyon elfoglalt. Napközben próbák és olvasópróbák váltják egymást, esténként előadása van, és nemcsak Budapesten, hanem vidéken is játszik.

„Nagyon sűrű időszakot élek, de minden percét élvezem. Mindig hajt egy belső késztetés, hogy megfeleljek a családnak és a pályámnak is.

Ez szinte teljesen kitölti az időmet, emellett pedig a kert és az otthoni teendők is fontos részei a napjaimnak. Szerencsés vagyok, mert a szeretteim jól tudják, mennyit dolgozom, ezért igyekeznek levenni a vállamról a terhet” – mondja a színésznő, aki arról már leszokott, hogy egymaga lássa vendégül az egész családot, és többféle ételt készítsen egyszerre.

„Régen, amikor mindent egyedül csináltam, le sem tudtam ülni beszélgetni, ma már erre is jut időm. A családban öten vagyunk nők, elosztjuk a feladatokat. Mindig akad valaki, aki segít, és ez most is így lesz. A kedvenc ételemet, a töltött káposztát például a sógornőm készíti majd. Az elmaradhatatlan húsvéti sonka viszont az én reszortom, rengeteg friss zöldséggel kerül az asztalra.

Minden évben megállapítjuk, milyen finom, és mindig elcsodálkozunk rajta, miért csak ilyenkor készül.”

„Látni Vince mosolyát, megéri a fáradozást”

A Kossuth-díjas színésznő nem az a kifejezetten ünneplős típus, de amióta unokája született, szinte gyermeki izgalommal készül.

„Nagymamaként új értelmet kaptak az ünnepek: számomra az unokám boldogsága a legfontosabb. Húsvétkor a kertben a kisebbeknek különböző játékokat és ajándékokat rejtünk el a bokrok alatt, ami számukra óriási kaland.

Látni ilyenkor Vince csillogó szemét és a mosolyát, minden fáradozást megér”

– mondja Marika, aki mindent meg is tesz, hogy örömet okozzon: ha kell, versenyt fut az unokájával, és szinte bármilyen játékra rávehető, amit a kisfiú kitalál.

„Egy nagyszülőnek az a dolga, hogy kényeztesse az unokáját, én pedig igyekszem ennek maximálisan eleget tenni. Az egyik kedvenc elfoglaltsága, amikor én bűnözőt játszom, ő pedig rendőrt, és rendre letartóztat, majd bezár a dutyiba. De játszunk tűzoltósat, katonásat, mindent, ami fiús dolog, és maratont futni is imád. Én pedig partner vagyok benne, mert nagyon örülök, hogy vele lehetek.”

„Csodálattal figyelem az unokámat”

Az örökifjú szubrett szerencsére nem csak lélekben fiatalos, hanem fizikailag is jó kondícióban van.

„Vince mellé szükséges is, hogy legyen energiám, de valahogy a nagymamaság megfiatalítja az embert. Az unokám imádni való kisfiú: csodálattal figyelem, ahogy fejlődik és ahogy nyílik a kis elméje. Olyan szavakat mond, amire még én is felkapom a fejem, honnan van neki ez a tudása. Arra a megállapításra jutottam, hogy tulajdonképpen négyéves korára kész a gyerek, az én négyéves unokám már nem is gyerek, hanem fiú.

Fantasztikusan értelmes és fogékony, nagyon figyel, és mindent egyedül akar csinálni, de azt hiszem, ez minden gyereknél így van” – meséli Marika büszkén, aki az élettapasztalatát szeretné majd átadni az unokájának.

„Fontosnak tartom, hogy idővel feltalálja magát, és felnőttként megállja a helyét.

Igyekszem én is minél többet megmutatni neki a világból, de azzal még várok, hogy nagy életbölcsességeket osszak meg vele. Most még a felhőtlen gyermekkor, a csodálat és az imádat időszaka tart. Ugyanakkor a családi szokások már most is fontos szerepet kapnak, például a húsvéti készülődésben és a közös ünneplésben.”

Fotó: Schumy Csaba, Adobe Stock